Lesz élet Sarkozy után
A nagy visszatérés első színhelye az egy hónap múlva sorra kerülő regionális választás lehet. Annyira így van ez, hogy Martine Aubry, a Szocialista párt (PS) főtitkára egyenesen a „grand slamet”, azaz az összes régió szocialista vezetését tűzte ki célul a párt elé, amely egyébként ma is húsz régiót irányít – szövetségeseivel – a huszonkettőből. Ez a terv maradéktalanul nem valószínű, hogy megvalósul, hiszen a Frêche-affér miatt, melyről lapunk is beszámolt, Laguedoc-Roussillon régiót elveszítik a szocialisták. De a helyzet valóban több, mint biztató.
Nicolas Sarkozy elnök népszerűsége mélyponton van, és noha a továbbra is a jobboldali Népi Mozgalom Uniója (UMP) a legnagyobb párt (31 százaléknyi népszerűséggel), a PS erősen feljövőben van: a tavaly júniusi EP-választáson elért negatív csúcsot jelentő 17 százalékról 28 százalékra jött fel. Tovább növeli az esélyeket, hogy az UMP-nek lényegében nincsenek tartalékai a második fordulóra, míg a baloldalon a zöldek (13 százalék) és a két szélsőbaloldali párt (összesen 10 százalék) készek összefogni egymással és a szocialistákkal. A baloldal esélyeit növeli az is, hogy Sarkozynek a „nemzeti identitásról” szóló vitával sikerült visszahoznia a térképre a szélsőjobboldali Nemzeti Frontot, amely pár régióban – elsőroban a két Le Pen, Jean-Marie és lánya, Martine, által vezetett Provence-Alpes-Côte d’Azur és Nord-Pas-de-Calais-béli listával – átugorhatja a tíz százalékos küszöböt.
Egyébként magán a baloldalon belül több küzdelem is folyik egyszerre: a PS – úgy tűnik – megőrzi vezető erejét a baloldalon, a zöldek nem valószínű, hogy bármely régióban is megelőzik őket, ennek nem csak a mostani választásra, hanem a 2012-es elnökválasztás esetlegesen közös jelöltjének kiválasztására is hatása lehet. A centrumpárti Mouvement Démocratique (MoDem) szép lassan visszaszorul, vezére François Bayrou a 2007-es elnökválasztáson még 18 százalékot kapott, most a párt mindössze négy százalékra számíthat: mindenesetre fontos lehet az is, hogy MoDem sokáig ingadozott a jobboldallal vagy a baloldallal helyi szinten megkötött szövetségek között, most Bayrou egyenesen kizárta az UMP-vel való összefogást. A nagyobbik szélsőbaloldali párt (a Kommunista Párt és a szocialistákból kivált Baloldali Párt szövetsége, a Baloldali Front) legfontosabb célja éppen a MoDem megelőzése, azaz hogy a szocialisták inkább őket válasszák partnernek, mint a centrumot: nyilvánvalóan ennek is hosszú távú politikai következményei lehetnek.
Az azonban óvatosságra adhat okot, hogy ugyanezek a felmérések azt mutatják, hogy a franciák alig több mint egy harmada gondolja úgy, hogy egy elnökválasztást is megnyerne a baloldal. Ez nem egyszerűen egy Sarkozyvel szembeállítható – ahogy a francia lapok is használják már – „leadership”-kérdés, hanem valószínűleg egy igazi poltikai alternatíva hiányát is jelenti. Lehet, hogy igaza lesz a mindig kitűnő politikai szimattal megáldott Daniel Cohn-Benditnek, aki kifejtette, hogy szerinte Sarkozyt 2012-ben sem lehet majd megverni, de „egy széles baloldali-zöld-centrum összefogással megnyerhetjük a parlamenti választásokat”? Ez mindenesetre pikáns politikai helyzetet teremtene.
