Lemond Gordon Brown
Távozási szándékával egyidőben a brit kormányfő bejelentette, pártja hivatalos koalíciós tárgyalásokat kezd a liberális demokratákkal egy koalíció megalakításáról, egyúttal viszont utalt arra, hogy e kormánynak, ha létrejön, nem ő lesz a vezetője, mivel távozni kíván a Munkáspárt éléről még az szeptemberi pártkongresszus előtt. A szükségesnél tovább nem kívánom betölteni a tisztséget – mondta, hozzáfűzve, szeretné, ha ennek érdekében mielőbb tisztújítást hajtana végre. Ezzel kapcsolatban jelezte, a pártelnökségért folytatott harcokban ő már semmilyen formában nem vesz részt, egyik jelölt mellett sem tör lándzsát. (Utódja a párt és a kormány élén David Milliband külügyminiszter lehet – legalábbis a fogadóirodák tanúsága szerint.)
A választás eredményével kapcsolatban az 59 éves skót politikus elmondta, nyilvánvalóan egyetlen párt vagy pártvezető sem volt képes egyedül megszerezni a szavazók bizalmát. A Munkáspárt vezetőjeként ezt a saját tevékenysége bírálatának tekinti, és levonja ennek következményeit. A búcsúzó kormányfő biztos abban, hogy nagy-Britanniában lehet találni „progresszív többséget", így az ország érdekét szolgálja, ha létrejön a centrumtól balra elhelyezkedő koalíciós kormány.
Az esetleges munkáspárti-liberális koalíció egyik fő akadálya éppen a 2007 júniusa óta regnáló Brown volt, akinek távozását Nick Clegg liberális pártelnök többször is a az esetleges koalíciókötési tárgyalások feltételéül szabta. („Királycsinálóként” Clegg soha nem leplezte ellenszenvét az őt „lekezelő” Brownnal szemben.) A brit kormányfő rögtönzött Downing Street-i sajtótájékoztatóján azt mondta, a Munkáspárttal történő egyeztetéseket maga Clegg kezdeményezte. Szombat óta a liberálisok már többször találkoztak a választásokon győztes David Cameron konzervatívjaival, de arra csak hétfőn derült fény, hogy egy tekintélyes munkáspárti küldöttség is asztalhoz ült már velük.
A számokkal valami nincs rendben
A bejelentést érthető fanyalgással tudomásul vevő konzervatívok sietve hívták fel a figyelmet arra, hogy a munkáspárti-liberális koalíciónak meg mindeg nem lenne meg a kormányképes többsége a 650 fős Westminsterben, ugyanis a szükséges 326 mandátum helyett 315-öt szereztek (ebből 258 a Munkáspárté, 57 a liberálisoké). Számíthatnának ugyan a skót és walesi nemzeti pártok, az északír szociáldemokraták és az első és egyetlen zöld képviselő támogatására a a költségvetés és a kormányprogram jóváhagyásakor, ám a szövetségük állandó alkukényszernek lenne kitéve. – A számok csak nem állnak össze – hangoztatta Richard Ottaway konzervatív honatya.
Mint ismert, a választáson a legtöbb szavazatot és képviselői helyet (az abszolút többséghez szükséges 326 mandátum helyett azonban csak 306-ot) szerzett Konzervatív Párt és a Liberális Demokraták delegációi az eredmények véglegesítése, péntek este óta több menetben tárgyaltak. A megbeszélésekről „szívélyes hangnemen" kívül szinte semmi nem szivárgott ki. Valószínű, hogy mindeddig elmaradt az áttörés, nem sikerült elsimítani a különbségeket a kulcsfontosságú témákban, a 163 milliárd fontos költségvetési deficit leépítésének menetében, az adózás, az európai integráció mértéke, a bevándorlás, a nemzetvédelem, és főleg a választási reform kérdésében. Szerencsére hétfőn megértést és türelmet tanúsítottak a pénzpiacok, de pénzügyi szakértők szerint a font és a részvények összeomlásának elkerülése érdekében a hét végéig mindenképpen meg kellene alakulnia a kormánynak.