Így ugyanis az Egyesült Államok a dolgok mai állása szerint elkerülheti a recessziót ebben az évben, s ez nyugtatja meg most a befektetőket. Az adósságplafonról és a kiadáscsökkentésről ugyan két hónap múlva meg kell állapodni, de a jelek egyelőre arra utalnak, hogy 2013-ban nem szorítják meg az amerikai gazdaságot hozzávetőlegen 600 milliárd dollárral, azaz a nemzeti össztermék (GDP) négy százalékával, az érvényüket vesztő adócsökkentések és a meghirdetett kiadáscsökkentések révén. Ha minden tervezett intézkedés életbe lépett volna január elsején, akkor ebben az évben a kongresszusi költségvetési iroda számítása szerint fél százalékkal zsugorodhatott volna az amerikai gazdaság az előre jelzett viszonylag kedvező növekedés helyett. A 2013-as pénzügyi évben a hiány a GDP 7,3 százalékáról négy százalékára esett volna. Ennek a drámai méretű hirtelen megszorításnak súlyos globális hatásai is lettek volna, hiszen az eurózóna szintén recessziótól szenved. Így viszont, a jelenlegi információk alapján az feltételezhető, hogy az amerikai gazdaság két százalékkal bővülhet idén.

A jó hírre az ázsiai tőzsdék húztak bele először, aztán az európai indexek is két-három százalékkal szárnyaltak. Az előrejelzések szerint a globális lendület mérséklődhet ebben az évben, de például a kínai feldolgozóipar jó eredményeket mutat már hónapok óta, s ez is lelkesítette a szerdai piaci hangulatot. Nem sokat számított, hogy Európában a friss adatok szerint csak Írországban javul a feldolgozóipari teljesítmény. Az olaj és az arany ára is emelkedett.

Az európai folyamatokból a magyar piac kissé kilógott. Délelőtt gyengült a forint, s csak délután kezdett erősödni. Az euróért reggel még 293, később 290 forintot kellett adni. A BUX index is szerényebb iramban emelkedett, mint általában az európai mutatók. A New York-i tőzsde Dow Jones-indexe a nyitás után néhány perc alatt több mint kétszáz pontos, azaz kétszázalékos nyereséget halmozott fel a megkönnyebbült hangulatban.

Az eurózóna kínjai mellett ugyanis az amerikai költségvetési helyzet ígérkezett a legnagyobb világgazdasági kihívásnak. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) és korábban a Nemzetközi Valutaalap (IMF) is sürgette az amerikai vezetést, hogy kerülje el a fiskális szakadékot. Miközben persze mindkét intézmény szorgalmazta a pénzügyi válság miatt felgyűlt nagy költségvetési hiány és államadósság csökkentését, de középtávon, világos, növekedéspárti program keretében.

A fiskális válság gyökerei a 2011-es vitáig vezethetők vissza, amikor az adósságplafont emelni kellett az államcsőd elkerülésére. Az összesen 2,1 ezermilliárd dolláros emelésnek feltétele lett azonban a kiadások lefaragása. A fűnyíróelvszerű kurtítások kezdete egybeesett a 2001-es és 2003-as adócsökkentések érvényének kifutásával, így próbálták rákényszeríteni magukat a politikai erők, hogy szembenézzenek a kihívásokkal. A büdzsé deficitje még a 2011-es pénzügyi évben is meghaladta a GDP nyolc százalékát, a teljes államadósság pedig átlépte a száz százalékát.

A most nyélbe ütött alku azonban csak néhány adókérdést tisztázott, hogy a leggazdagabbak terhelése emelkedik, és 4,2 helyett újra 6,2 százalék lesz a munkavállalói társadalombiztosítási járulék. A friss csomagban ez a legfájóbb megszorítás, a lakosság kétharmadát érinti, és 120 milliárd dollárra rúg a keresleti hatása, ám elemzők szerint a gazdasági növekedés üteméből ez csupán fél százalékpontot faraghat le. De ennek nyomán a munkanélküliségi ráta is csak az év végére süllyedhet 7,5 százalékra. A jegybank szerint azonban csak 6,5 százalékos arány mellett lehet szó a nulla és negyedszázalék közé eső irányadó kamat emeléséről. Ben Bernanke jegybankelnök többször is kifejtette, hogy jóval gyorsabb gazdasági növekedésre lenne szükség a foglalkoztatási helyzet javításához.