„Nem igazán figyeltem rá, mert a földön egy egér szaladgált, és nem tudtam levenni róla a szemem. Ő persze észrevette, és megkérdezte, mi a bajom, mire az állatra mutattam, és közöltem, az egér lekötötte minden figyelmemet” – idézte fel nevetve az anekdotát 2014-ben, kevéssel a trónról való lemondása előtt I. János Károly.

A mosoly azonban eltűnt arcáról, amikor az életét feldolgozó dokumentumfilm rendezője megkérdezte, miért működött együtt annyi éven át a fasiszta tábornokkal, akitől átvette a hatalmat. „Ha nem viseltem volna el mindazt, soha nem tértünk volna vissza a demokráciához és a parlamentáris monarchiához – hangzik el a Yo, Juan Carlos I. (Én, I. János Károly) című, 150 perces filmben, amelyet a spanyol közszolgálati televízió (TVE) nem hajlandó műsorra tűzni Spanyolországban. A közmédia szerint „az alkotás már nem aktuális, hiszen egy olyan királyról szól, aki már nem is király”.

Rajoy és János Károly 2014 júniusában Juan Medina / Reuters

A portréfilmet pedig a spanyol közmédia korábbi vezetője, Leopoldo González Echenique szorgalmazta. A projektbe bevonták a francia Cinétévét, így a film francia–spanyol koprodukcióban készült, Miguel Courtois rendezésében. A munka eleinte biztatóan haladt, kiváltképp, hogy a király kötélnek állt, s a trónról való távozása előtt nem sokkal öt órán keresztül mesélt a filmeseknek életéről: attól kezdve, hogy gyerekként megérkezett a külföldi száműzetésből a polgárháború utáni Spanyolországba, egészen a legnagyobb kihívásokig a trónon – bevallása szerint a spanyolországi terrortámadások viselték meg leginkább.

Azt sem titkolta, miért legalizálta 1977-ben a kommunista pártot az első demokratikus választások előtt. „Nélkülük sosem lehetett volna demokrácia” – mondta az exuralkodó. A filmben megszólaltatták utódját és fiát, VI. Fülöpöt, valamint a szocialista párt két emblematikus – az átmenet idején fontos szerepet játszó –alakját is: Alfonso Guerrát és Alfredo Pérez Rubalcabát.

Amikor a rendező elküldte a kész anyagot a spanyol köztévé Echeniquét váltó új vezetőjének, az finoman jelezte, túlsúlyban van a szocialista hang, és az egyensúly érdekében bele kellene venni a lassan négy éve hatalmon lévő Néppártból is valakit. A direktor ellenállt, mert a rendszerváltás idején a szocialisták játszották a főszerepet, s Rubalcabáék hitelesebben be tudják mutatni az időszakot, mint a 2011 december óta a több mint 46 millió lakosú országot irányító néppárti miniszterelnök, Mariano Rajoy.

„Filmrendező vagyok, nem újságíró” – nyilatkozta az eset kapcsán Courtois. A TVE azonban hajthatatlannak bizonyult, s akkora volt a nyomás, hogy a rendező végül beadta a derekát, de állítása szerint az általa közreműködésre felkért néppárti politikusok nem válaszoltak a megkeresésére, így a korábban elkészült anyagot végül nem módosította.

A francia nyelvű filmet főműsoridőben vetítették a közelmúltban a francia France 3 közszolgálati tévécsatornán. A TVE az El País megkeresésére kategorikusan kijelentette: a filmet jelenlegi formájában nem lehet levetíteni, mert „nincs megfelelően kontextusba helyezve”. Újra kellene gondolni és forgatni.