Ilyen mocskosan sehol nem kínoznak
„A 44 fogvatartottból legalább 29-en hitelességgel állítják, hogy vagy az előzetes letartóztatás során, vagy a börtönben megkínozták őket " – állítja a HRW. Az üzbég hatóságok tagadják, hogy politikai foglyokat tartanának fogva, és azt állítják, hogy a kínzásokat is megszüntették már.
A jelentés külön kiemeli az 1999 óta fogva tartott Muhammad Bekjanov újságíró esetét. Bekjanov az üzbég ellenzék vezetőjének, Muhammad Salihnak a testvére, és az ellenzéki Erk című lapnak dolgozott. Üzbegisztánból Ukrajnába menekült, de az üzbég biztonsági erők 1999-ben elfogták, miután az üzbég fővárosban állítólag ellenzékiek sorozatos robbantgatásokat hajtottak végre.
„A lakásában dulakodás jeleit találtuk. Minden törött volt, minden bútort széttörtek. A családi és személyes fényképeink eltűntek. Nem hittünk a szemünknek” – mondta a BBC-nek az akkor 18 éves Aygul, Bekjanov lánya. Aygul azóta nem látta apját, de azt elmondta, édesanyja meglátogatta a börtönben. „Elmondta anyámnak, hogy a börtönőrök két sorban álltak, és arra kényszerítették, hogy közöttük sétáljon, ők pedig válogatás nélkül botokkal verték. Ezek után négy napig a padlón fekve hagyták élelem és víz nélkül, vérbe fagyva. Anyám rá se ismert, annyira lefogyott.”
Bekjanov 2012-ben szabadult volna, de a határidő lejárta előtt röviddel rossz magaviseletre hivatkozva öt évvel meghosszabbították büntetését. Az újságírót a börtönben gyakorlatilag mindenki a kénye-kedve szerint kínozza. A szabályzat elleni vétségek között egyszer szerepelt, hogy „helytelen módszerrel” hámozza a sárgarépát. Az egyik kihallgatás közben eltörték a lábát.
Üzbegisztánnak azonnal és feltételek nélkül ki kellene engednie a politikai okok miatt bebörtönzötteket, és véget kéne vetnie a börtönbeli kínzásoknak – jelentette ki a HRW. Ehhez képest a közép-ázsiai ország azt is kitartóan tagadja, hogy politikai foglyokat tartanának fogva.
