Lávaszökőkutat nézni mentek az etiópiai áldozatok
Csütörtök reggelre hivatalosan is azonosították a két áldozatot: Fábián Tamás, az SZTE Természetföldrajzi és Geoinformatikai Tanszékének munkatársa és Szabad Gábor, az SZTE bőrgyógyászati klinikája sebkezelő ambulanciájának vezetője halt meg a támadásban. A két férfi korábban is gyakran utazott együtt hasonló célpontokhoz: együtt jártak például a Kilimandzsárón és az Aconcaguán. Mindkét egyetemi oktató és kutató gyakorlatvezetőként is dolgozott: közeli kapcsolatban álltak a hallgatókkal. Szabad Gábor sebkezelő specialistaként a csoport orvosa is volt.
Mezősi Gábor, a Természetföldrajzi és Geoinformatikai Tanszék vezetője elmondta: noha az elhunytak nem formális egyetemi kiküldetésben voltak, de köztiszteletben álló egyetemi polgárok lévén, az intézmények segítenek a családoknak az elhunytak hazaszállításában, illetve az elhalálozásukkal kapcsolatos egyéb költségek viselésében. Mezősi beszélt arról is, hogy a természetföldrajzot nem lehet csak elméletben oktatni: a hallgatókat ki kell vinni a terepre, ahhoz pedig a gyakorlatvezetőknek maguknak is szenvedélyesen érdeklődő, tapasztalt embereknek kell lenniük. Etiópia önmagában nem tartozik a legveszélyesebb helyek közé. Az a rész, ahol a támadás történt – az elszakadt egykori tartomány, Eritrea határvidékén – kedvelt célpontja mind a kutatócsoportoknak, mind a különleges természeti jelenségek iránt érdeklődő turistáknak. Ismert volt, hogy a térségben előfordulhatnak támadások, de ez nem volt túl gyakori, viszonylag sok turista és kutató fordul meg azon a vidéken.
Szilasi Péter, a Természettudományi és Geoinformatikai Tanszék docense is végigjárta a két és fél hetes expedíciót a csoport többi tagjával, de erre az utolsó kirándulásra nem tartott velük. Mint mondta, amikor kiderült, hogy milyen költségekkel jár ez az út – legalább két terepjárót és fegyveres kísérőket kell bérelni – először az egész csoport úgy döntött, hogy ezt nem vállalják. Mivel azonban egyedülálló természeti jelenségről volt szó, később öten meggondolták magukat. Szilasi Péter másodmagával hazautazott – lehet, hogy ez mentette meg az életét.
Az utazók célpontja a jelenleg is működő Erta Ale vulkánnál lévő különleges lávató volt, amely a tengerszint alatt található. Az úgynevezett riftzónába tartozik – ez egy törésvonal a földkéregben, amelyet aktív, vagy éppen nem működő vulkánok lánca jelez, több millió éves időtávon az afrikai kontinens talapzatának szétválása zajlik azon a vidéken. Egy különleges, a Földön másutt nem látható lávaszökőkút a legfőbb látványosság, amely a fényviszonyok miatt éjszaka sokkal érdekesebb, mint nappal. Vélhetően ennél a látványosságnál történt a támadás, szerdára virradó éjjel 1 órakor.
Szilasi Péter ugyanabban az expedícióban vett részt, de egy körrel hamarabb, szerda este érkezett vissza. Magáról a támadásról csak utólag szerzett tudomást. Elmondta: tudomása szerint kísérték fegyveres őrök a csoportot. A korábbi támadások tapasztalata szerint nem gyilkosság, hanem pénzszerzésre irányuló emberrablás szokott lenni a támadók célja. Arról még Addisz Abebában, az útjukat szervező utazási iroda munkatársaitól értesült, hogy támadás érte a társait. Ilyenkor néhány hetes fogvatartás után, váltságdíj ellenében épségben el szokták engedni a túszokat. Szilasi Péternek nincs információja, hogy pontosan mi és miért történhetett. Azt azonban hangsúlyozta: a csoport tagjai tapasztalt, világlátott, elővigyázatos emberek voltak, akik minden lehetséges óvintézkedést megtettek.
Súlyosan megsérült a támadásban Vizler Csaba, az MTA Szegedi Biológiai Kutatóintézetének munkatársa, amatőr madarász, aki több mint 90 olyan madárfajt figyelt meg közelről az úton, amelyek csak Afrikában élnek. Meg nem erősített információk szerint a biológus a támadás elől egy szakadékba ugrott, és ott sérült meg a gerince. Sem a kollégák, sem a családtagok nem tudtak érintkezésbe lépni a bajba jutott emberekkel, mert a térségben nincs mobilhálózat.
Arra a kérdésre, intézményvezetőként milyen következtetéseket von le a történtekből, Kemény Lajos, az SZTE Bőrgyógyászati Klinikájának igazgató professzora azt felelte: felnőtt, felelős embereknek nem lehet megtiltani, hogy a szabadságuk ideje alatt oda menjenek, ahová a szakmai érdeklődésük és kíváncsiságuk hajtja őket. A jövőben sem lehet mást tenni, mint segíteni, hogy minden elképzelhető óvintézkedést megtegyenek – de az ilyen helyzetekkel szükségszerűen együtt járó veszélyt teljesen kiküszöbölni nem lehet.