Leon E. Panetta, a CIA főnöke jelentette be, hogy a kémek egymás közti titkos üzenetváltásainak, illetve a kémelhárításnak a módszereit rögzítő dokumentumok 1917-ből és 1918-ból, az első világháború idejéből származnak. A különféle képletek, eljárások olyannyira érzékeny adatnak számítottak, hogy 1978 végén a CIA még a titkosság meghosszabbításáról döntött. Sőt, a hírszerzés 1999-ben is elutasította az iratok nyilvánosságra hozatalát, mondván „veszélyt jelenthetnének a nemzetbiztonságra”. Arra hivatkoztak, hogy a titkos írás, így a láthatatlan tinta módszere hosszú évtizedekig lényegében változatlan maradt, illetve tovább fejlődött.

Most viszont Marie Harf, a CIA szóvivője azzal indokolta a döntést, hogy nagyon sokat változott a „titkos tinta”, illetve a felderítésére használt világítási technika.  – Minthogy a történelmi információk immár nem „érzékenyek”, hiszen a technológiai fejlődés túllépett rajtuk, kötelezettségünket teljesítjük, amikor a dokumentumok tartalmát megosztjuk az amerikai néppel – közölte Panetta.

Összesen hat olyan iratról van szó, amelynek titkosságát 93 éven át őrizték. Döntő többségük a láthatatlan tinta gyártásának, majd az írás „elővarázslásának” technológiáját írja le. Az egyik az amerikai kémek által használt formulákat sorolta fel: az akkori kereskedelmi minisztérium szervezésében hét változatot is kidolgoztak a láthatatlan tinta előállítására. A legelterjedtebb megoldás az volt, hogy a tintához vasszulfát és ciánkáli vagy vasszulfát és rizskeményítő keverékét adták. Az így készült írást víz, kálium-jodát és borkősav kombinációjával tették láthatóvá. A kereskedelmi tárca által alkalmazott vegyészek egyike, A. M. Heinzelmann 1917. október 30.-i keltezésű feljegyzése szerint erősen ajánlott lúdtollal írni a láthatatlan tintával, mint acélhegyűvel, mert így kizárható, hogy berozsdásodik az íróeszköz.

Egy másik dokumentum francia nyelvű, a francia titkosszolgálat adta át az információját arról, hogy a németek milyen technikát alkalmaztak. Állítólag ez utóbbi megfejtése járult hozzá a német birodalom szolgálatába szerződött kémek, mint például Mata Hari titkos üzeneteinek a megfejtéséhez.

Theodore Kytka San Francisco-i kézírás szakértő akkori feljegyzésében a kémek, tolvajok és csempészek leleplezését kívánta azzal segíteni, hogy felhívta az amerikai postánál dolgozók figyelmét a titkos írás alkalmazásának mintegy ötven (!) lehetséges módozatára. Kytka szerint például a postai bélyeg alatt, vagy gyógyszeres kapszulában is lehet az üzenet. – A feladat, hogy mindent gyanúsnak kell találni, minden tárgyat meg kell vizsgálni. A kémek és csalók, illetve a bűnügyi szakértők közötti örökös harc állandóan új módszereket szül – állapította meg bölcsen.

A levélboríték titkos felnyitásának technikáját ismertető dokumentum végén a szerző színfoltként megjegyzi: „neki sikerült”, mármint vissza is zárni úgy a borítékot, hogy azt nem lehet észrevenni.

A dokumentumok kezelését szabályozó amerikai rendelkezés értelmében irat titkosítása legalább 25 évre szólhat, s az hosszabbítható, ha közzététele a nemzetbiztonságot veszélyezteti. A CIA a 2010-es költségvetési évben 1,1 millió oldal bizalmas anyagot tett közzé. Mostantól felkerül az első világháború időszakából származó hat dokumentum is a www.cia.gov internetes oldalra, illetve elhelyzik azokat a marylandi College Park városában lévő Nemzeti Levéltárban.

Matahari 1910