Az Európai Parlament a legkevésbé ismert, de a legsikeresebb uniós intézmény - mondta egy minapi brüsszeli vita bevezetőjében Eberhard Rhein, a European Policy Centre főtanácsadója. Ám a vitából éppen az derült ki, hogy a legkevésbé ismert ugyan, de még így is csalódást okozott a választóknak, akik a felmérések szerint elfordulnak a szavazásoktól is júniusban.

A statisztikai adatok persze serény munkáról árulkodnak. Mint Sara Hagemann, a kutatóközpont elemzője felvázolta, a tíz, majd újabb két ország felvétele után 785 tagúra duzzadt parlament az utóbbi ötéves ciklusában több mint ezer törvényt alkotott. S éppen a bővítés nyomán, a döntésképtelenséget elkerülendő sok szabályt már első olvasatban - azaz a Miniszteri Tanáccsal és az Európai Bizottsággal egyeztetve - jóváhagyott.

A most leköszönő törvényhozás azonban a várakozásokkal ellentétben nem lett fiatalabb elődjénél, az átlagéletkor 55 év, míg a korábbi parlamentben 57 volt. Vagyis az új tagországok sem engedtek teret a fiataloknak. És a nőknek sem, akiknek száma szintén csökkent a megelőző öt évhez képest. Hagemann szerint ugyanakkor megjelentek a karrierpolitikusok, akik részben itt, illetve Brüsszelből hazatérve a nemzeti szinten kívánnak politikai pályát befutni. Kérdés, hogy a júniusban megválasztandó új parlament hogyan áll majd fel, mert a közép-európai új tagállamoknak ebben a ciklusban nem sok lapot osztottak, a fontos posztokat bizonyosan nem ők töltötték be.

A választók értetlenségét növelte, hogy a munka zöme a bizottságokba tevődött át. Meglehet, szakmailag ez hasznos volt, de a tevékenység nem követhető jól nyomon. A vitához hozzászóló Andreas Maurer kutató szerint a németek számára a bizottság egyenlő a zárt ajtókkal, a háttér-megállapodásokkal. Az alig két évet szolgáló Daniel Daianu volt román pénzügyminiszter - aki hangsúlyozta technokrata voltát - pedig felhívta a figyelmet a lobbik szédületes megerősödésére és a parlamentre kifejtett nyomására. - Nehéz függetlennek maradni ilyen körülmények között - jegyezte meg.

Az öt évről készült Hagemann-kutatás rámutat arra is, hogy a parlamentben mindinkább a pártok jelennek meg, nem pedig a nemzetek. Vagyis nemzeti politikának, a nemzeti érdekek képviseletének itt elvileg helye nincs.

A három nagy politikai erő, a néppárti, a szocialista és a liberális gyakorta szavaz együtt, nehéz felfedezni az ügyek képviseletében az ideológiai hátteret. A holland zöldpárti Joost Lagendijk, aki elzárkózott attól, hogy karrierpolitikusnak nevezzék, és az idén már nem is indul a választásokon, azt mondta: érthető, hogy a júniusi erőpróbán alacsony lesz a részvétel, mert egyre magasabbra hágnak a csalódottság hullámai. A választókat érdeklő öt legfontosabb kérdéssel a parlament eleve nem is foglalkozik, ezek nemzeti hatáskörben maradtak, a hatodiktól felfelé, vagyis az úgynevezett globális ügyek iránt pedig már nem olyan nagy az érdeklődés.

A parlament nagyon aprólékosan igyekszik szabályozni, minden részletre kiterjedően, aminek nyomán a munka zöme unalmas, a választókat egyáltalán nem hozza izgalomba. A plenáris vitákban a képviselők nem vitatkoznak, hanem nyilatkozatokat olvasnak fel, és ez még a média érdeklődését sem kelti fel, nemhogy az átlagemberét.