Másfél éve még dédelgetett cseh ötletnek számított a keleti partnerség gondolata, vagyis az unió keleti végeinek felkarolása. Az ideát megosztották a visegrádi országokkal, ám az EU soros elnökeként a csehek behúzódtak a lengyel-svéd kezdeményezés mögé, amely ugyanezt tűzte ki célul. Igaz, nem elsősorban a keleti szomszédok sorsáért érzett aggodalom fűtötte őket, hanem a válaszadás a franciáknak, akik a Mediterrán Unió meghirdetésével a figyelmet és a rendelkezésre álló pénzeket is dél felé terelték.

Bizonyos értelemben kapóra jött az augusztusi orosz-grúz háború az unión belül külpolitikai egyensúlyt kereső államoknak. A Európa Tanács meg is bízta az Európai Bizottságot, hogy dolgozza ki, miként lehetne gyorsítani a keleti kapcsolatépítés folyamatát. Azzal a nem is titkolt szándékkal, hogy üzenetet küldjenek Moszkvának: az EU nem gondolkodik a befolyási övezetek létében húsz évvel a hidegháború lezárulása után. Az unió olyan helyzetet kíván teremteni, hogy az érintett hat állam - Fehéroroszország, Ukrajna, Moldova, Grúzia, Azerbajdzsán és Örményország - az EU-val azonos értékek alapján fejlődjön, a demokrácia, a jogállamiság, a piacgazdaság elveinek elfogadására támaszkodva. Gazdasági, energetikai, politikai kapcsolatok bővülhetnek, az említett államok társulási szerződést is köthetnek az Európai Unióval, ha akarnak; polgáraik vízumkönnyítések révén utazhatnak és ismerkedhetnek az uniós tagországok életével.

A programhoz néhány százmillió eurót hozzá is rendelt az EU, annak tudatában persze, hogy az említett országok a fejlődés különböző szakaszainál tartanak. Ezért a megközelítés sem egységes, hanem egyéni: aki többet akar, többet kaphat. Fehéroroszország eddig lényegében nem akart semmit, és ennyit is kapott cserébe.

Az utóbbi napokban számos brüsszeli diplomata nyíltan bírálta a cseheket, amiért nem készítették elő a csúcsot, nem fogalmazták meg annak üzenetét. A csehek most azt mondják Brüsszelben, hogy minden rendben. A zárónyilatkozatot fogalmazzák, nincsenek forró témák, lényegében az Európai Bizottság decemberi elemzése jelenik meg a szövegben.

Ám az uniós megosztottság továbbra is érzékelhető, részben a Moszkvához, részben a mediterrán térséghez fűződő érdekek miatt. A britek, a franciák, a spanyolok nem képviseltetik csúcsszinten magukat. A keleti térség delegációi pedig az ottani, nehezen áttekinthető helyzetet tükrözik. Ukrajnából valószínűleg Juscsenko államfő és Timosenko kormányfő is jelen lesz. Azerbajdzsán, Grúzia és Örményország elnöki szinten jelenik meg, míg Moldovából külügyminiszter, Fehéroroszországból kormányfőhelyettes érkezik.