A munkapiacokon a belső vándorlás nem okozott zavarokat, mert a munkaerő mozgása szerény ütemű maradt. (Dánia és Belgium május elsejétől meg is nyitja a piacát az új tagországok munkavállalói előtt, igaz, Németország még hezitál.) A csatlakozás után kifogásolhatóan teljesítő Romániát és Bulgáriát a bővítés utáni ellenőrzési mechanizmus alá helyezték, miközben az integráció nem áll meg. Horvátország következik, majd a Nyugat-Balkán államai és Törökország.

Mindenfajta bővítési stop ellen foglalt állást Rehn a Die Weltben és a Handelsblattban megjelent írásában is. A keleti bővítés jelentős mértékben járult hozzá Európa nemzetközi súlyának növekedéséhez - írta. Ez pedig elősegítette a világméretű kihívásokkal, mindenekelőtt a klímaváltozás kihívásaival való szembenézést, továbbá növelte az unió válságkezelő kapacitásait, különös tekintettel a nemzetközi békefenntartó küldetésekre. Az EU bővítési biztosa úgy értékelte, hogy a keleti bővítés gazdasági szempontból előnyös volt mind a régi, mind az új tagállamok számára. Rehn szerint a bővítés még a jelenlegi recesszió idején sem része a problémának, hanem a gazdasági növekedés forrásaként hozzájárulhat a megoldáshoz. Elengedhetetlen, hogy az EU segítse a gazdasági stabilitást az új tagállamokban, valamint a tagjelölt országokban. Ezt diktálja a szolidaritás, ugyanakkor mindez alapvető érdeke az uniónak is - szögezte le.

Úgy vélte: minden olyan európai ország, amelyik tiszteletben tartja a demokráciát és a jogállamiságot, pályázhat a tagságra. "Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden országot fel is kell vennünk" - fűzte hozzá.

A 2003. április 16-án aláírt csatlakozási dokumentum