Az amerikai igazságügyi minisztérium a vád ejtésére kényszerülhet az Amerikai-Izraeli Közügyek Bizottsága (AIPAC) nevű érdek-képviseleti szervezet két képviselője ellen az ABC News hírcsatorna szerint. Az ügyészek azért menthetik fel Steven Rosent és Keith Weissmant a kémkedés elleni törvény megsértésére vonatkozó vádak alól, mert az ügyben olyan kényes információk szerepelnek, hogy ezek egy részét még a júniusra tervezett per erejéig sem tartják indokoltnak megszellőztetni a CIPA, azaz a titkosított információkra vonatkozó eljárások jogszabálya értelmében. A Pentagon egy korábbi elemzője, Lawrence Franklin már évekkel ezelőtt elismerte, hogy titkosított információkhoz segítette Rosent és Weissmant, amiért 2006-ban tizenkét év börtönre ítélték. Az államügyész szerint az értesülések izraeli illetékesekhez, illetve újságírókhoz kerültek.

Mindez egyszerű hír lenne a mértékadó amerikai sajtóban; az év elején is bűnösnek vallotta magát Izrael javára való kémkedésben egy 85 éves amerikai férfi. Washingtonban egy kaliforniai demokrata képviselőnő, Jane Harman érintettségének ténye, főleg pedig mikéntje révén vert az ügy hullámokat. Az esetről cikkező The New York Times is különös helyzetbe került, amikor Harman kapcsán felfedte: több mint egy évig nem közölte cikkét a Nemzetbiztonsági Ügynökség törvénytelen, mert bírói felhatalmazás nélküli telefonlehallgatási programja kapcsán, amely pedig, amikor megjelent, nagy belpolitikai bombaként robbant.

2005 végén a CIA akkori igazgatója, Porter J. Goss arról értesítette az igazságügy-minisztert, hogy Harman képviselőnő fennakadt egy nemzetbiztonsági vizsgálaton, noha a célszemély nem ő volt, hanem telefonos beszélgetőpartnere, egy - máig fel nem fedett - izraeli hírszerző ügynök. A hangszalagon Harman azt mondta: közbenjár az AIPAC két munkatársa érdekében, cserébe viszont támogatást kér, hogy elfoglalhassa a képviselőház hírszerzési bizottságának elnöki székét. A Times a Bush-kormány egykori tisztségviselőire hivatkozva írta meg: ekkor Alberto R. Gonzalez akkori igazságügy-miniszter nem követte az ilyen esetben szokásos gyakorlatot, és nem tájékoztatta a Capitolium vezetését. Nancy Pelosi, szintén kaliforniai és demokrata párti házelnök ellentmondásosan nyilatkozott, mennyit is tudott erről, de azt mondta: csak jóval később tájékoztatták. (Végül nem Harmant nevezte ki a kérdéses bizottság élére, de szavai szerint nem a lehallgatási ügy miatt.)

Gonzalez azért tartotta titokban Harman érintettségét, mert a demokrata képviselőnő együttműködött vele egy korábbi ügyben, amikor is a tárcavezető a The New York Times riportereit akarta leállítani. Gonzalez tudta ugyanis, hogy valaki - mint kiderült, egy munkatársa, az azóta egyfelől árulóként megvetett, a másik oldalról pedig nemzeti hősként ünnepelt Thomas Tamm - kitálalt a titkos lehallgatási programról Eric Lichtblaunak és James Risennek, akik végül Pulitzer-díjat kaptak a "Telefongate"-et leleplező, ám több mint egy évig fektetett cikkükért. Bill Keller, a világlap felelős szerkesztője megerősítette: Harman 2004 végén telefonon megkereste Philip Taubmant, a lap washingtoni irodavezetőjét, hogy lebeszélje Lichtblauék cikkének közléséről. Keller végül 2005 decemberében közölte az írást, de - mint mondta - nem emlékszik rá, hogy Harmannek ebben jelentős szerepe lett volna.

Arlen Specter republikánus amerikai szenátor tegnap közölte: pártot vált, ezentúl demokrata párti színekben politizál - írta a The New York Times. A pennsylvaniai szenátor döntését indokolva közölte, hogy a Republikánus Párt megítélése szerint túlságosan a jobboldal irányába mozdult el. Átállásával a demokraták a 100 tagú szenátusban 60 fős többséget szerezhetnek, ami elég ahhoz, hogy a kormánypárt le tudja törni az ellenzéki obstrukciót. (MTI)

Jane Harman az energiaügyi és környezetvédelmi bizottságban. Nem ezt akarta