Átfogó kerettervet dolgozott ki a két fél a kapcsolatok rendezésére - áll abban a nyilatkozatban, amelyet a török és az örmény külügyminisztérium egy időben hozott nyilvánosságra. A megbeszéléseket svájci közvetítéssel folytatták, s az így kidolgozott "útiterv" fokozatosan vezethetne a szomszéd országok kapcsolatának normalizálásához. A cél: a határok mielőbbi megnyitása és a diplomáciai kapcsolatok felvétele lenne. Úgy tudni, hogy az első szakaszban még nem nyitnának egymás fővárosaiban képviseleteket, a szomszédos államokban akkreditált nagykövetek tartanák a kapcsolatokat.

Örményország számára létérdek a tizenhat éve lezárt határ megnyitása. Törökország pedig nemzetközi reputációját, nyugati kapcsolatait rendezhetné, amennyiben felszámolja ezt a feszültségforrást. A rendezés előzménye, hogy Abdullah Gül török elnök elutazott Jerevánba, a két szomszéd ország labdarúgó-válogatottjainak találkozójára. A rendezést sürgette Barack Obama is minapi törökországi látogatásán.

A rendezés egyik fő akadálya a Hegyi-Karabah terület rendezetlen státusa. A főleg örmények lakta szovjet autonóm köztársaságot a kilencvenes évek elején véres harcban elszakították Azerbajdzsántól. A két évtizede történt konfliktusnak sok ezer halálos áldozata volt, s rengeteg örmény és azeri kényszerült elmenekülni otthonából. Azerbajdzsán több városában véres örményellenes pogromokat rendeztek. Ankara a vele kulturális, nyelvi és vallási közösségben lévő azeriekkel vállalt szolidaritást akkor. Baku viszont most cserbenhagyásként értékeli a rendezési kísérletet.

A viszonyt súlyosan terheli az első világháború alatti örményirtás megítélésének kérdése. Az ottomán birodalom hadserege kitelepítette a vele hadban álló Oroszországgal szimpatizáló örmény keresztény lakosságot keleti területeiről. A kegyetlen bánásmód következtében tömegek pusztultak el. Az örmények szerint ez valóságos népirtás volt, s az áldozatok száma másfél millió lehetett. A törökök legfeljebb háromszázezer örmény halálát ismerik el, azt állítva, hogy hasonló számban törökök is áldozatai lehettek az örmény gerillák támadásainak.

A török hivatalosság bűncselekménynek minősítette a "népirtás" kifejezés használatát, és retorzióval fenyegeti azon államokat, amelyek így értékelik az 1915 és 1923 között történteket. A törökök szerint Örményországnak területi és egyéb követelései is lehetnek Ankarával szemben.