A déli órák ellenére a kantin meglehetősen üres, a rövidített munkaidő a menzán is érezteti a hatását. A Magyarországon is több gyártóüzemmel rendelkező Schaeffler a frankföldi településen nyolcezer embert foglalkoztat, közülük 6600-an az autóipart különösen sújtó világgazdasági krízis következtében havonta átlagosan nyolc nappal kevesebbet dolgoznak. Ciklikus visszaeséseket már megéltek errefelé, a mostani válsághoz hasonlót azonban még nem. A jólét és a biztonság évtizedei után hirtelen más időszámítás kezdődött a két jól ismert sportszergyártó, az Adidas és a Puma központjának is otthont adó városban. A bizonytalanságé.

A Schaefflert duplán sújtja a globális válság. A Lehman Brothers múlt szeptemberi összeomlásával elindult lavina akkor találta telibe a tavaly közel kilencmilliárd eurós árbevételt elkönyvelő, csapágyakat és más precíziós alkatrészeket gyártó csoportot, amikor éppen egy konkurens autóipari beszállítóban, a hannoveri Continentalban szereztek részesedést. A dolgok úgy alakultak, hogy a kisebbségi részvénypakett helyett a papírok közel 90 százalékát kellett megvenniük. A félresikerült művelet anyagilag alaposan megingatta a céget, de Herzogenaurachban senki sem hibáztatja a cégtulajdonos Maria-Elisabeth Schaefflert. Míg máshol a szakszervezetek barikádokat emelnének, a dolgozók teljes mértékben kiállnak Georg Schaeffler özvegye mellett, aki pénzügyi mentőövért kilincsel a szövetségi és a bajor tartománynál. A kemény üzletasszony hírében álló, egy régebbi Audi A3-sal járó, platinaszőke nőn a német média előszeretettel köszörüli a nyelvét, miután Olaf Scholz (SPD), a nagykoalíciós Merkel-kormány munkaügyi minisztere azt találta mondani: nercbundában nem illik az államtól segítséget kérni.

- Látja, abban az épületben nagyon sok nercbunda van - mutat a dolgozók számára épített, hatszintes parkolóházra Paul Seren. A Schaefflernél húsz éve dolgozó mérnököt egyáltalán nem zavarja a lassan mítosszá váló prémkabát. Sőt, a cég fennmaradásáért küzdő dolgozói kezdeményezés vezetője azt mondja, a külvilág igazságtalan Frau Schaefflerrel. Az asszony egy lassan kihaló típus, a szociális elkötelezettségű "jó tőkés" képviselője. A családi tulajdonú vállalat pedig pont a profitmaximálásban érdekelt, a Franz Müntefering szocdem pártelnök által csak sáskáknak nevezett cégek szöges ellentéte, itt a nyereség kilencven százalékát visszaforgatják a vállalkozásba.

A Schaefflernél a rövidített munkaidővel a tömeges elbocsátásokat egyelőre elkerülték, a gazdag település hírében álló Herzogenaurachban azért sokan összébb húzzák a nadrágszíjat. - Három zsemle helyett csak kettőt vesznek - érzékelteti a vásárlói szokások változását az egyik belvárosi pék. A megcsappanó kereslet miatt üzletek még nem zártak be, s a munkanélküliség is változatlanul álomszerű, kétszázalékos szinten van, de German Hacker polgármester egy autós hasonlattal elismeri: a motor fut, csak éppen kezd kihagyni. Az SPD-s politikusnak teljesen át kellett írnia az önkormányzat költségvetését. A civilben matematika-fizika szakos tanár abból indul ki, hogy a tavaly húszmillió euró iparűzési adót befizető Schaefflertől az elkövetkező években egyetlen cent sem érkezik. Azt szintén figyelmeztető jelnek tekinti, hogy Herzogenaurachban most osztották ki a századik szociális igazolványt, amivel az ingyenes ebédosztást is igénybe lehet venni.

Herzogenaurach, 2009. április

A cégalapító Schaeffler fivérek a kantin falán