- Azonnal igent mondott?

- Sokat gondolkodtam, többször is beszélgettünk Bajnai Gordonnal. Végül hosszas vajúdás után, nagypéntek délutánján igent mondtam.

- Miért volt a hosszú vajúdás?

- Főként azért, mert az egy évet rövidnek találtam.

- Megérte egy évre vállalni?

- Nagy hibát egy nap alatt is el lehet követni. De én inkább azon töprengtem, mi jót lehet egy év alatt tenni. A magyar külpolitikában kell hogy legyen folyamatosság, értékelvűség: ezt építem tovább a következő egy évben. Remélem, hogy majd folytatják. És persze érdekelt az is, milyen tablóra kerülök. Segített a döntésben, amikor megismertem az új miniszterek névsorát, és azt mondtam, ebbe a csapatba érdemes beállni.

- Mintha egy alvó sejtet ébresztettek volna fel. Ön volt már nagykövet, integrációs államtitkár, sőt EU-biztos is, de ez utóbbi poszton váratlanul lecserélték Kovács Lászlóra. Most mitől tért vissza a bizalom?

- Mindenképpen kellett hogy valakinek eszébe jussak, és megkeressenek. De csak kívülről fest úgy, hogy nem látszottam, és most megint látszom. Ugyanazokkal a témákkal foglalkoztam folyamatosan, ha nem hivatalos minőségben, akkor a Közép-európai Egyetemen (CEU). Mivel az utóbbi években protokolláris kötelezettségek nem terheltek, el tudtam mélyülni bizonyos kérdésekben. Létrehoztam egy kutatóközpontot is az EU-bővítés kérdéseiről.

- Nyáron kell új magyar EU-biztost jelölni. Erről a lehetőségről akkor lemondott?

- Nem akartam EU-biztos lenni. Az egyetemi oktatást szakítottam meg tudatosan, de úgy, hogy a CEU fenntartja a helyemet.

- Régi ismerősként tért vissza a Külügyminisztériumba?

- A parlamenti meghallgatásra való gyorsított felkészülés során csak ismerősökkel találkoztam, senkinek sem kellett bemutatkoznom. Ennek előnyei és hátrányai is vannak: ismerjük egymás jó és rossz tulajdonságait. Én építettem fel és szerveztem meg a ma létező külképviseletek két legnagyobbikát: Berlinben és Brüsszelben. Ez is rengeteg tapasztalattal szolgált.

- Egy év nem a hosszú távú építkezés időszaka. Melyek a legégetőbb feladatok?

- A külpolitikának sürgős küldetése a válságkezelést kommunikálni kifelé, illetve a válságkezeléshez külső (politikai, erkölcsi és anyagi) támogatást mozgósítani. Ez most a legfontosabb feladat. Erőinket csak a lényegre szabad összpontosítanunk, kiválasztva néhány sarokpontot: ezek az EU, az Egyesült Államok, Oroszország, Kína és a szomszédos országok. Fel kell venni és elmélyíteni a kapcsolatot az új amerikai kormánnyal. Oroszországgal már négy éve nem volt hivatalos külügyminiszteri találkozó.

- Mélyen nemzeti külpolitikát szorgalmazott a parlamenti meghallgatáson. A jobboldal által kisajátított jelzőt igyekszik visszaszerezni?

- A nemzeti szót senki nem sajátíthatja ki, én sem akarom. A nemzeti számomra elsősorban azt jelenti, hogy Magyarország érdekeit semmi nem írhatja felül. Tudatosan vállalt felelősség az is, amely egy anyaországot kötelez. Az anyaországba természetszerűleg beleértek mindenkit, aki ilyen vagy olyan módon elszakadt, vagy elhagyta az országot, de a szíve, kultúrája, családi gyökerei idekötik.

- Nem örülnének ennek az érvelésnek néhány szomszédos országban, például Szlovákiában. Lát esélyt a rendkívül feszült kapcsolatok enyhítésére?

- Azt nem lehet megígérni, hogy én egy varázsütésre mindent megváltoztatok. A felmerülő, konkrét gondokat kell nagyon határozottan kezelni, például ha megjelenik olyan magyar nyelvű tankönyv, amelyben a helységnevek nem magyarul vannak. Akad, akinek itthon az tetszik, ha éles konfliktusok keretében történik a problémakezelés. Konfliktussal lehet ugyan egy problémát látványossá tenni és kiélezni, de akkor távolabb kerülünk a megoldástól. Nem vagyok a kompromisszumok barátja, igenis tudni kell kemény álláspontokat képviselni, csak éppen meg kell válogatni, hogy mikor. Két vállra fektetéssel, jegyzékekkel, a nagykövet megleckéztetésével nem biztos, hogy mindig célt érünk.

- Ugyancsak érzékeny, belpolitikai vitákat gerjesztő ügy az Oroszországgal fenntartott viszony. Félni kell az oroszoktól?

- Csak a vak nem látja, hogy van egy nagyon erős orosz expanzió: politikai, olykor katonai, gazdasági. Oroszország próbálja erősíteni stratégiai pozícióját az európai energiaellátásban, de a -szállításban is. Figyelni és elemezni kell, hogy mi történik, és megfelelően megvédeni a magyar érdekeket. Amúgy egyáltalán nem biztos, hogy az orosz gazdasági expanzió eleve és minden esetben káros nekünk. Hatalmas piacról, hatalmas nyersanyagforrásról van szó, lehetnek tehát olyan magyar gazdasági érdekek, amelyeket az orosz gazdaság erősödése jól szolgál.

- Május elsején lesz ötéves a magyar EU-tagság. Elégedett az eddigi bizonyítvánnyal?

- Már a csatlakozási tárgyalások kitűnő szakértői gárdát neveltek ki, szakértői szinten tehát nagyon jó bázisunk van. Kérdés, hogy ebből miként tudunk politikai akciókat kovácsolni. Ehhez olyan miniszterek kellenek, akik az EU miniszteri tanácsában felkészülten tárgyalnak, partnereket szereznek. Az új gazdasági miniszterek között látok olyanokat (például Hónig Péter, Oszkó Péter), akiknél adott a nyelvtudás, a tapasztalat, a külföldi múlt.

- A vészharangot kongatta meg, amikor úgy fogalmazott, hogy a működőképesség határára jutott a Külügyminisztérium.

- A kormány a gazdasági válság miatt 3,5 milliárd forintot vont el a külügy költségvetéséből, a forint gyengülése pedig ötmilliárd forintos árfolyamveszteséget okozott eddig a tárcának. Teljesen nyilvánvaló, hogy százhúsz külképviseletből álló, világméretű hálózatot így nem lehet fenntartani.

- Beszéljünk nyíltan: ez bezárásokat és létszámcsökkentéseket jelent?

- Igen, ez elkerülhetetlen. De van sok összevonási lehetőség is: egyes városokban több magyar képviselet működik, vagy előfordul, hogy volt kereskedelmi kirendeltség áll félig üresen. Ebben a helyzetben nagyon célszerűen kell eljárni.

- Milyen lesz az új hálózat?

- Az országok legszélesebb körében biztosítani kell a magyar állampolgárokat megillető konzuli védelmet. Egy következő, szűkebb körbe tartoznak azok az országok, ahol tudnunk kell sok mindenről. Ám ez nem feltétlenül jelenti hagyományos nagykövetség fenntartását, lehet, hogy elég egyetlen diplomatát kiküldeni, aki egy másik EU-tagállam külképviseletén is dolgozhat. A legszűkebb körben viszont (EU, NATO, nagy partnerek, szomszédos országok) ha már működtetünk nagykövetséget, ez legyen rendesen felszerelve, mértéktartó, de jól ellátott csapattal.

- Vagyis nem kezd lefejezésekbe, "vérengzésbe"?

- Nem lesz csapkodás, de ez nem is az én stílusom.

Két külügyi államtitkár távozik posztjáról. Horváthné Fekszi Márta államtitkár, Szentiványi Gábor szakállamtitkár és Szelestey Lajos szóvivő is távozik posztjáról a Külügyminisztériumban, a minisztercsere után. Szabó Vilmos, az Országgyűlés külügyi bizottságának szocialista alelnöke követi az államtitkári poszton Horváthné Fekszi Mártát, aki az elképzelések szerint a New York-i ENSZ-misszió vezetője lesz. Szentiványi Gábor - a korábbi terveknek megfelelően - Stockholmban nagykövetként folytatja pályafutását. A jelenlegi elképzelések szerint Iván Gábor, Várkonyi László és Faller Jenő megtartja szakállamtitkári pozícióját. Szelestey Lajos a minisztérium kötelékében marad. (MTI)

"Két vállra fektetéssel, jegyzékekkel nem biztos, hogy mindig célt érünk"