A politikusok elégedettsége mintha nem ragadt volna át a hétköznapok emberére. Pedig akár örülhetnénk is: tényleg csatlakoztunk, tényleg beleszólhatunk a döntésekbe, tényleg hivatalos nyelv lett a magyar is. És már az útlevelünket sem kérik el Hegyeshalomnál.

A mindennapokat humorral megörökítő karikaturistáknak más jutott eszükbe. A XIII. Magyar Karikatúrafesztivál pályázatán csak ennyit kaptak témául: "Benne vagyunk! Öt éve az Európai Unióban". Közbejött persze a válság is, de a borúlátó rajzokat nem (csak) ez ihlette.

Talán a kezdeti csodavárás az oka. Talán az, hogy két-három évvel az EU-belépés után az átlagpolgár körbenézett - és látványos változásokat nem látott. A munkahelye nem lett szebb, a fizetése nem lett nagyobb, és még mindig nem euróban kapja. (Bezzeg a szlovákok, bezzeg a szlovének.)

Kiábrándultságot és kisebbségi érzést sugall a magyar karikatúrák többsége. Vajon milyen művek érkeznek majd, ha az EU-tagság tízéves évfordulóján újabb pályázatot írnak ki? Ha javul a gazdasági helyzet, az uniót is jobban megkedvelik, vagy a "másodrendű tagok vagyunk" érzés akkor is megmarad?

Kérdés persze, mitől születnének derűlátóbb rajzok. Például attól, ha az emberek eltöprengenének (ezt az érvelést utoljára a csatlakozás környékén lehetett hallani), hogy milyen sors várna az unión kívül maradó Magyarországra. Vagy ha érdemi vita alakulna ki arról, hogy - a brüsszeli pénzeken túl - mit hozott a tagság (mondjuk az élelmiszer-biztonságban, a környezetvédelemben vagy az európai tudat kialakulásában). Addig is nézzük meg, hogyan mulat egy közép-európai: a kiállítás május 10-ig a Magyar Kultúra Alapítvány budai várbeli székházában látható.