Vége a csecsenföldi hadműveletnek
A lépéssel az Oroszországhoz tartozó észak-kaukázusi köztársaság formálisan is az ország teljes jogú tagjává vált. A gyakorlatban azonban ezzel a lépéssel Moszkva tovább szélesítette a csecsen elnök, Ramzan Kadirov mozgásterét a köztársaságban, ahol oroszországi jogvédők szerint az emberi jogok még a korábbiaknál is kevésbé fognak érvényesülni. Igaz, a szövetségi erők is inkább a civilekkel szembeni jogsértések, semmint a jogvédelem forrásai voltak.
A Nemzeti Terrorelhárító Bizottság csütörtöki döntésének értelmében fokozatosan kivonul az orosz szövetségi erők térségben lévő 20 ezer katonája, átadva a helyet a csecsenföldi szerveknek. A közeljövőben Groznij repülőtere ismét nemzetközi státust kaphat, és a vámhatóságok is megkezdhetik működésüket. A külföldiek - köztük az újságírók - szabad beutazása ugyanakkor a rendszer felszámolásával nem válik azonnal lehetővé.
Elképzelhető, hogy Csecsenföldön már március végén felszámolták volna a hadműveleti rendszert, ha Kadirov nem "siet". A 32 éves elnök mindenkinél, Dmitrij Medvegyev orosz elnöknél is előbb jelentette be, hogy március 31-én megszűnik az ideiglenes rendszer, aminek hallatán a Nemzeti Terrorelhárító Bizottság néhány héttel elhalasztotta a döntést.
Ha késve ugyan, de Kadirov elérte a kedvező döntést, amely-lyel lényegében szabad kezet kapott a 15 ezer négyzetkilométeres köztársaságban az ellenálló erők felszámolására. Ez Kadirovnak lehetőséget nyújt saját politikai ellenfeleivel való leszámolásra is. (A valódi szeparatista fegyveresek száma becslések szerint 700 fő lehet, Kadirov szerint legfeljebb néhány tucat.)
Igaz, Moszkvának nincs sok választása: az 1,2 millió fős köztársaságban a Kadirov-klán a legbefolyásosabb erő, különösen azután, hogy esetleges ellenfelei apránként merényletek áldozatai lettek. Kadirov mindannyiszor visszautasította, hogy érintett lenne az ügyekben.
Csecsenföld a Szovjetunió felbomlása után kiáltotta ki függetlenségét, amit a külvilág ugyan nem ismert el, ám lényegében az 1996-os megállapodással az Orosz Föderáción belül biztosította önállóságát. 1999 augusztusában - miután Samil Baszajev csecsen hadúr betört Dagesztánba - megindult a második csecsen háború. Szeptemberben három lakóház robbant fel Moszkvában, Volgodonszkban és Bujnakszkban, 307 ember életét követelve. (Egy negyedik lakóház robbantására is sor került volna Rjazanyban, ám a robbanószerkezetet időben felfedezték. Az akkor néhány hónapja kormányfőként tevékenykedő Vlagyimir Putyin üdvözölte a bűncselekmény meghiúsítását, majd amikor kiderült, hogy a robbanószerkezetet valójában a Szövetségi Biztonsági Szolgálat - FSZB - emberei helyezték el, az FSZB bejelentette, hogy csupán gyakorlatozásról volt szó, robbanóanyag nem volt az épületben.) A háború során az orosz erők végeztek a tíz éve még tárgyalópartnernek tekintett Aszlan Maszhadov csecsen elnökkel, majd Baszajevvel is, akinek a nevéhez fűződik a 2002-es moszkvai színházi, valamint a 2004-es beszlani iskolai túszdrá-
ma is.
Kérdés azonban, hogy Kadirov elnök sikere a hadműveleti rendszer felszámolásával hosszú távon Moszkva győzelmét is jelenti-e a térségben. Az ambiciózus fiatalember korábban többször javasolta Csecsenföld újraegyesítését Ingusfölddel, természetesen saját vezetése alatt, sőt katonai segítséget is ajánlott az orosz erőknek Dagesztánban a terrorizmus felszámolására, ami arra utal, hogy a térségben ki akarja terjeszteni hatalmát. Hogy Moszkva bizalmatlan Kadirovval szemben, azt az is jelzi, hogy a csecsenföldi olajmezők bevételét nem hagyja helyben, hanem inkább (vitatható hatékonyságú) támogatásként osztja vissza a központi költségvetésből.
Kadirov - akinek apjával már Moszkva-barát elnökként 2004-ben végzett pokolgép - egyelőre egyértelműen az orosz vezetés mellett áll, kritikusai szerint azonban csak addig, ameddig Moszkva elég pénzt pumpál a köztársaságba.
