A hétvége már csütörtök este kezdődik
Németországban több mint évtizedes hagyományai vannak a négynapos munkahétnek. A Volkswagennél 1994 és 2005 között (az alacsony kereslet miatt) így működött a termelés, de minden gyárban más és más módszer szerint alakították a rugalmas munkaidőt. Az északnémet Emdenben, ahol a VW Passatot gyártották, mindig hétfőtől csütörtökig dolgoztak a munkavállalók, ezért háromnapos hétvégéjük volt - mondta lapunknak Hartmut Seifert, a Hans Böckler Alapítvány gazdaságkutató intézetének korábbi igazgatója.
Nem csoda, ha az itteni dolgozók nagyon elégedettek voltak a helyzettel, még akkor is, ha ezért bérük 15 százalékával fizettek. Ehhez persze tudni kell, hogy a VW még ma is messze a legjobban fizető autógyár Németországban (átlagban húsz százalékkal magasabbak a keresetek, mint a szektorban másutt), így az alkalmazottak még a rövidített munkahéttel is jobban jártak, mint a másutt dolgozó kollégák. Az emdeniek ráadásul "vidéki életmódot" éltek: általában saját házban laktak, mindig találtak tennivalót a ház körül.
- Könnyű volt hozzászokni - nyilatkozott a négynapos munkahétről Sabine, egy korábbi VW-alkalmazott. - Négy nap alatt letudtam a munkát, pénteken elintéztem a mosást és
a főzést, aztán játszottam kicsit a gyerekekkel az óvodában. Szombaton irány a kiskert, vasárnap úszni mentünk, dzsesszt hallgattunk, összejöttünk a barátokkal. Ez volt az igazi élet!
A VW többi gyárában viszont mindig más napot adtak ki "szabadnak", attól függően, hogy az itt gyártott autókra mekkora volt a kereslet. A dolgozók kevésbé tudtak tervezni, de a négynapos munkahetet a legtöbben mégis elfogadták, mert legalább a munkahelyük megmaradt. A megnövekedett szabadidőnek szinte mindenki örült: a nők az idő nagy részét a háztartással és a gyerekekkel töltöttek, míg a férfiak inkább a hobbijaikkal foglalkoztak.
Ha korábban nem volt erősségük, akkor a háztartásba és a gyereknevelésbe ezek után sem igen folytak bele. Seifert úgy véli, a négynapos munkahét hosszabb távon csak ott működhet, ahol relatíve magasak a fizetések, különben az emberek nem tudják fizetni a számláikat, jelentősen csökken a fogyasztás, amit aztán más szektorok sínylenek meg. De az sincs kizárva, hogy szabadidejükben feketemunka után néznek, hogy így egészítsék ki a keresetüket - az 1990-es évek Németországában ez mindenesetre nem volt jellemző.
Az Egyesült Államokban másképp valósították meg a rövidített munkahetet: Utah államban a közszolgák hétfőtől csütörtökig napi tíz órát robotolnak, de a péntekük mindig szabad. Ezzel az állam nem kevés áramot és energiát takarít meg: az alkalmazottak nem növelik a forgalmi dugókat, három napig nem megy a fűtés vagy a légkondicionáló, nem ég a villany a középületekben. Az adófizetőknek beletelt ugyan egy kis időbe, amíg megszokták, hogy pénteken nincs hivatali ügyintézés, de cserébe hétköznap két órával tovább van minden nyitva. A utahi kormányzó arra számít, hogy 2015-ig ezzel húsz százalékkal csökkentik az energiafelhasználást, viszont évi 3 millió dollárral többet költhetnek egyéb dolgokra, hiszen legalább ennyit spórolnak a benzinen.
A négynapos hét különösen a fiatalok és a gyermektelenek körében népszerű, így könnyedén tervezhetnek hosszú hétvégéket. - Egy napom van a lakás rendbetételére, és még mindig marad két szabadnapom - lelkendezett a négynapos munkahétről Danielle Downey, az állami rovarirtó intézet munkatársa az AP-nek. A program iránt állítólag már más államok, köztük a deficittel küzdő New York és Új-Mexikó is érdeklődik. Korábban egyébként a washingtoni világbank is próbálkozott a négynapos héttel: ott főleg a kisgyerekes anyukák örültek a megnyúlt hétvégének, még ha cserébe hétköznap tovább is kellett bent maradniuk.
Manapság azonban nem(csak) az energiatakarékosság, hanem a gazdasági válság kényszeríti a vállalatokat a rövidített munkaidőre: sok helyütt ezzel próbálják elkerülni a tömeges elbocsátásokat. A Daimler több németországi gyárában januártól csupán heti három-négy napot dolgoznak, ezért a fizetés 80 százaléka jár. (Valójában egy részét, a kiesett bér 60-70 százalékát a munkaügyi minisztérium fizeti.) Első ránézésre irigylésre méltó a francia Renault dolgozóinak a sorsa: itt is rövidített munkahetet vezettek be, ám továbbra is jár a teljes fizetés. Egyedül a prémiumtól esik el a munkavállaló, De nem csak az autóiparban próbálkoznak effajta spórolással: a legnagyobb kanadai kiadóvállalat, a Rogers például önkéntes alapon csökkentette négy napra a munkahetet (20 százalékos fizetéscsökkentéssel). Arról nem szól a fáma, hogy mi történik azokkal a dolgozókkal, akik maradnának a teljes munkaidőnél, teljes fizetéssel.
Magyarországon is több vállalat jelentette már be, hogy - átmenetileg - átáll a négynapos munkahétre, köztük a győri Rába, a szentgotthárdi GM Powertrains, a makói Continental gumigyár vagy a tatabányai és székesfehérvári Grundfos. Csakhogy a magyar munkavállalók nemigen örülnek a megnövekedett szabadidőnek, ha annak alacsonyabb fizetés az ára. (Különösen azok nem, akiknek hiteleket kell törleszteniük.) 15-20 százalékos fizetéskiesést nálunk nemigen engedhetnek meg maguknak az emberek, különösen nem az amúgy is alacsonyan fizetett munkakörökben.
A magyar munkavállaló főként arra törekszik, hogy a "szabadnapján" is találjon kereseti lehetőséget, ez azonban egyre nehezebb. Az osztrák határ mentén élők abban bíznak, hogy ha beindul odaát a mezőgazdasági szezon, akkor abból ki tudják egészíteni a fizetésüket. A hirtelen keletkezett szabadnappal sokan nemigen tudnak mit kezdeni. A jobban keresők talán tudnának, de a magasabb beosztásokban nemigen ajánlanak ilyen lehetőséget: nem reprezentatív körkérdésünkből az derült ki, hogy az átlag felett kereső munkavállalók fizetésük 15 százalékáról lennének hajlandók lemondani egy szabad péntekért.
