Iveta Radicová: Nem adom fel
- Nem tűnik csalódottnak, pedig nem nyert. Valóban nem az vagy gondosan palástolja az érzelmeit?
- Nincs miért búslakodnom. Csaknem egymillió szavazatot kaptam az elnökválasztás második fordulójában. Kétszer annyit, mint amennyit a pártom két éve a parlamenti választásokon szerzett. A három szlovákiai ellenzéki politikai tömörülés - köztük a Magyar Koalíció Pártjának - akkori összes támogatóihoz képest pedig százezerrel többet.
- Az sem hozta ki a sodrából, hogy támogatottsága ellenére a Szlovák Kereszténydemokrata Unió vezetősége egyelőre nem kérte fel arra, hogy vezesse a legnagyobb szlovák ellenzéki párt listáját a jövő júniusi választásokon?
- Nem tagadom, ez rosszul esett, de a Szlovák Kereszténydemokrata Unió alapszabályában van olyan rendelkezés, amely szerint a jelenlegi elnök vezeti a pártot az újabb parlamenti választásokba. Hacsak nem mond le. Nos, Mikulás Dzurinda bejelentette, hogy maradna.
- Eltelt néhány nap az elnökválasztás óta, talán már jutott ideje arra is, hogy elemezze, miért veszített?
- Nyilván az én kampányom sem volt tökéletes, jómagam is követtem el hibákat. De döntőnek két tényező bizonyult. A Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt szinte már magyarbérencként, a szlovákság és Szlovákia ellenségeként állított be. Robert Fico is teljes mellszélességgel odaállt Ivan Gasparovic mellé. Igazat adok azoknak a politológusoknak, akik szerint a miniszterelnök nyerte meg a voksolást a jelenlegi elnöknek.
- Ján Slota a minap lefasisztázta Orbán Viktort, önről pedig alaposan leszedte a keresztvizet, mert tavaly Dunaszerdahelyen szóba állt, mi több, még puszilkodott is vele.
- A fasisztázás ebben az esetben nagy sértés és túlzás, hiszen Orbán Viktor az Európai Néppárt egyik alelnöke. Ugyanakkor osztom a Magyarországgal szomszédos államok vezetőinek és más politikusainak a nyugtalanságát olyan kijelentései miatt, miszerint eljött az ideje a Kárpát-medencei magyarság határokon átívelő egyesítésének. Számos hasonló megnyilvánulása jogos bizalmatlanságot és feszültséget kelt a szlovák-magyar politikai kapcsolatokban is. Életveszélyes ilyen nacionalista szólamokkal és ígérgetésekkel mérgezni az amúgy sem jó légkört.
- Rudolf Baláz besztercebányai megyés püspök a Lumen római katolikus rádió élő adásában kiprédikálta önt, mert állítólag nem ellenzi a magzatelhajtást.
- Mindig azt vallottam, s ezt neki is elmondtam, hogy az élet az emberiség legnagyobb értéke, amelyet minden körülmények között óvni kell. Meggyőződésem viszont az is, hogy törvénnyel soha semmit nem lehet megtiltani. Még az amerikaiaknak sem sikerült az alkoholtilalommal, miként Gorbacsovnak sem az úgynevezett száraztörvénnyel, mindkét helyen felvirágzott a feketepiac. Ugyanez vonatkozik az abortuszra is. Egyetlen nőt sem lenne szabad olyan helyzetbe hozni, hogy ilyen szörnyűség az eszébe jusson. Alapjában véve azt tartottam, hogy ez a téma minden érintett nő legintimebb magánügye, ezért senkinek sincs joga beemelni a politikai csatározásokba.
- Beszélgetésünk közben újra meg újra az motoszkál bennem, hogy honnan ez a nagy lelkierő és szinte férfias tartás önben?
- Erre azt kell válaszolnom, hogy korábban sokkal súlyosabb megpróbáltatásokkal szembesültem. Évekkel ezelőtt rövid időn belül elveszítettem az édesanyámat, az apósomat és az anyósomat. Nem sokkal később infarktusban elhunyt a férjem, Stanko Radic, az ismert humorista, aki egyébként Losonc mellől származik, s tudott magyarul is. Mérhetetlen fájdalmamban úgy éreztem, hogy a sors engem pécézett ki, vajon mennyi szenvedést vagyok képes elviselni.
- Néhány hónapja új társra talált Jan Riapos személyében, aki az athéni paralimpián érmet szerzett asztaliteniszben s jól szerepelt Pekingben is.
- Jan Riapos számomra is élő példa arra, hogy a legnehezebb megpróbáltatásainkon is úrrá lehetünk. Több évvel ezelőtt súlyos gépkocsibaleset következtében kerekes kocsiba kényszerült, de ezzel a fogyatékkal sem esett depresszióba, hanem megtanult együtt élni ezzel a helyzettel.