Frank-Walter Steinmeier

- Az elmúlt héten három fontos eseményen találkoztak a világ vezető politikusai: a londoni G20-on, a NATO jubileumi csúcsértekezletén és az EU-USA csúcstalálkozón Prágában. Ön szerint sikerült-e olyan víziókat fölrajzolniuk, amelyek révén kivezethető a világ a mostani válságból?

- Bizonyára különféle várakozások voltak a csúcstalálkozókkal kapcsolatban. Az én elvárásom az volt: a jelenlegi válságot le kell gyűrnünk, de ami ennél is fontosabb, olyan elővigyázatossági intézkedéseket kell hoznunk, hogy egy ilyen krízis ne ismétlődhessék meg. Ennek érdekében fontos intézkedésekben állapodtunk meg: a pénzpiacok és a pénzpiaci szereplők kontrolljában, a bankok és hedge-fondok szigorúbb szabályozásában és az adóparadicsomok visszaszorításában. A keretek tehát megvannak, ám a valódi munka most kezdődik: ezeket a gyakorlatba is át kell ültetni.

De az elmúlt hét legfontosabb eseménye számomra Obama amerikai elnök bejelentése volt az atomfegyvermentes világról. Ez vízió és realizmus egyszerre. Örülök, hogy az új amerikai kormány ezzel egy olyan követelést vetett fel, ami számomra régen az első számú célok közé tartozik.

- A válság kapcsán a vezető politikusok és a világsajtó is arról értekezett az elmúlt napokban, hogy vége a piac önszabályozó mindenhatóságának. Új rendre van szükség - Sarkozy francia elnök ezt "becsületes kapitalizmusnak" nevezte -, amelynek nélkülözhetetlen eleme a jó erkölcs, a tisztesség, az adakozás, a közjó gyarapítása. Ön is úgy véli, hogy az állam szabályozó szerepét erősíteni kell a világgazdasági folyamatokban?

- Egészen világos: újra kell rendeznünk az állam és a gazdaság kapcsolatát. Az erkölcs, a tisztességes felelősségvállalás a közösségért nem maradhatnak csupán elvont elképzelések, hanem a gazdasági mindennapok részévé kell váljanak. És az államnak egyértelművé kell tennie, hogy a gazdasági folyamatok szabályait is ő alakítja, és szükség esetén beavatkozik, ha egyes szereplők ezeket a szabályokat nem tartják be.

A politikának tehát vissza kell szereznie a mozgásterét, a mindennapok politikájában is egyértelművé kell tenni, hogy mit tesz az állam annak érdekében, hogy ez az új rend létrejöhessen. Ehhez hozzátartozik: a munkahelyek védelme, a pénzpiacok szigorúbb szabályozása, a minimálbér vagy a menedzserek túlzott fizetésének korlátok közé szorítása.

- Miközben a Németország által is támogatott kelet-európai régió számos országa éppen öt éve csatlakozott az Európai Unióhoz, aközben új választóvonal rajzolódik ki Nyugat- és Kelet-Európa között: a kelet-európai régióban az elmaradt gazdasági fellendülés miatti csalódottság felerősíti a nacionalista és populista érzelmeket, s erősödik az utca hangja. Hogy lehet ezzel szembeszállni?

- Magam is aggodalommal figyelem a fejleményeket. Kelet-Európa fiatal demokráciáit a gazdasági válság kemény próbának veti alá. Én az értelem erejében bízom. Ebben a helyzetben a felelősségteljes politikának szembe kell szállnia a populista tendenciákkal. Ehhez egyik fő feladatát is erőteljesebben el kell látnia: a növekvő társadalmi megosztottság elleni harcot. A tisztességnek vissza kell térnie a társadalomba, csak így tudunk bizalmat ébreszteni és elkerülni azt, hogy az embereket lépre csalják.

- Van-e a mostani válságra baloldali, szociálisan is érzékeny válasz, vagy belenyugvással kell szemlélnünk, hogy a krízis elsodorja a baloldali kormánypártokat és politikusokat, mint az Magyarországon történt? Elbúcsúztatták-e a nemzetközi politikai színtértől Gyurcsány Ferencet?

- Meg vagyok róla győződve, hogy éppen a világgazdasági válság követel baloldali és szociáldemokrata válaszokat. Sok konzervatív és liberális a válság múltával a lehető leggyorsabban visszatérne a régi kerékvágásba. Aki azt akarja, hogy a válság okait szüntessük meg, és hogy a társadalom igazságosabb legyen, hogy egy topmenedzser évente ne keressen annyit, mint 500 ápolónő, annak a szociáldemokratákat kell választania.

Ami Gyurcsány Ferencet illeti, akit évek óta ismerek és becsülök, vele legutóbb a baden-badeni NATO-csúcson találkoztam. Talán a határokon kívül jobban látszik, hogy mennyit is tett Magyarország érdekeiért.

- Amint ez a jubileumi NATO-csúcson is felmerült, a katonai szövetség is átalakításra, reformokra szorul. Éppen ön vetette fel, hogy a védelmi szövetség nem veheti át az ENSZ szerepét, nem foglalkozhat a világ valamennyi védelmi kihívásával. Mi a feladat tehát: szűkebbre kell szabni a NATO feladatkörét?

- A csúcs legfontosabb eredménye éppen az a megbízás, amit a NATO magának adott - egy jövőkép kidolgozása. Vagyis arra a kérdésre kell választ találni, hogy mik is a szervezet feladatai. Ez a maihoz képest nem jelenti a feladatok szűkebbre szabását, de a kompetenciák és bevetési területek parttalan kiszélesítését sem: a világcsendőr szerepével bizonyosan túlvállalnánk magunkat. De van egy terület, ahol a NATO szerintem jobban megmutathatná magát: ez a leszerelés és a fegyverzetkorlátozás.