Tagság nem, társulási szerződés igen - ez a lényege az Európai Unió decemberben felgyorsított keleti partnerségi menetrendjének, amelyre az állam- és kormányfők a március 19-20-i csúcson bólintottak rá, s amelylyel az Európai Parlament is egyetért. A keleti partnerségi program - amelybe bevonták Ukrajnát, Moldovát, Grúziát, Azerbajdzsánt, Örményországot, és ahova csábítanák Fehéroroszországot - az orosz-grúz konfliktus után jött igazán lendületbe, s az európai gázellátás orosz-ukrán akadályozása még inkább szükségessé tette. A márciusi csúcson a jelenlegi költségvetési időszak végéig 600 millió eurót hagytak jóvá, ebből azonban 350 millió az új pénz.

Az Európai Bizottság decemberben nyomatékosította, hogy Oroszországot is kiemelt partnerként kezeli. Ám az unió egyben szeretné kiterjeszteni az együttműködést a keleti határvidékével, hangsúlyozottan a volt orosz befolyási övezettel. Biztonságot, fellendülést, demokratikus fejlődést, megbízható energiaellátást remél az EU, s nem utolsósorban a polgárok szabadabb mozgását is szeretné megvalósítani, fokozatos vízumkönnyítések révén. A programokat eleve úgy hozták létre, hogy amelyik állam gyorsabban akar haladni, megtehesse. Egyértelmű azonban, hogy a hat ország közül Ukrajnát tekinti az EU az élmezőny képviselőjének, de számára sem kínál egyelőre európai perspektívát.

Brüsszeli elemzők úgy látják azonban, hogy Moldovában éppen a régi orosz befolyás és az európai csatlakozási vágy csap össze. Javier Solana, az EU külügyi főképviselője, Benita Ferrero-Waldner külkapcsolati biztos és a cseh elnökség aggodalmuknak adtak hangot a moldovai választások után kialakult helyzet miatt. Az EU trojkáját alkotó francia, cseh és svéd külügyminiszter pedig tegnap közös nyilatkozatban hangoztatta, hogy miközben teljes mértékben tiszteletben tartja Moldova szuverenitását, ám azt kéri, hogy állítsa helyre diplomáciai kapcsolatait Romániával.

A csehek az elnökségük elején világossá tették, hogy erőteljesen támogatják a keleti szomszédságpolitika gyorsítását, s ezt a franciák által ösztönzött mediterrán kapcsolatrendszer egyfajta ellensúlyának is szánják. S ebben nincsenek is egyedül. De a csehek is úgy vélik: a keleti partnerség egyelőre nem egyéb, mint hídépítés a jelen és a távoli jövő között. Új elem, hogy a hét végi, prágai USA-EU-csúcson Barack Obama amerikai elnök jó ötletnek nyilvánította a keleti partnerség kialakítását, különös tekintettel az orosz energiafüggőség csökkentésére. Ám Obama siettetné Törökország felvételét az unióba, megint csak figyelemmel az alternatív energiaforrásokra és szállítási útvonalakra. E kérdésben azonban végképp nincs egység a huszonhetek között, s miközben Ankara tagjelölt, a Fekete-tengeri együttműködésben is részt vesz.

Az első keleti csúcsot május hetedikén rendezi az átmenet állapotában lévő cseh kormány. Eddig az volt a kérdés, meghívják-e Aleszandr Lukasenko fehérorosz elnököt. A csehek szerint Lukasenkót illetően az utolsó pillanatig várni kell. Ha Lukasenko ott lesz a prágai csúcsértekezleten, akkor győzött a stratégiai érv, ha nem, akkor érvényesültek a szép demokratikus alapelvek. S a következő hetekben akár Moldova is feladja a leckét.

Az épülgető keleti híd újabb tartópillérét egyébként a magyar uniós elnökség rakhatja le, minthogy a partnerség kétévenkénti csúcstalálkozók formájában intézményesül.

Magyar kezdeményezésre április 4-én nyolc EU-tagállam - Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Olaszország, Szlovákia, Szlovénia és Magyarország - külügyminisztere írta alá azt a levelet, amely a nyugat-balkáni országok, Albánia, Bosznia-Hercegovina, Macedónia, Montenegró és Szerbia vízumliberalizációs folyamatának előmozdítását célozza. Az aláírók felkérik a bizottságot, hogy 2009. május elejéig készítse el a jelentéseket az érintett országok felkészültségéről, és pozitív értékelés esetén tegyen javaslatot a nyugat-balkáni országok állampolgárainak vízummentes beutazására az Európai Unió területére - közölte Szelestey Lajos külügyi szóvivő.