Eközben a grúziai válság, amely az unió és Oroszország viszonyában a múlt év őszén már éles feszültséget okozott, újabb fordulatot vett: csütörtökön csaknem százezren tüntettek Tbiliszi központjában Mikhail Szaakasvili elnök távozását követelve. Az 1989-ben lezajlott szovjetellenes tüntetések évfordulójára időzített demonstráció részvevői szerint a Nyugat-barát államfő tekintélyuralmi módszerekkel gyakorolja a hatalmat, és ő vitte bele az országot a vereséggel végződött grúz-orosz háborúba.

Demonstráció Tbilisziben

A keleti szomszédságpolitika e fejlemények nélkül is elég tehertételt jelent Brüsszelnek. Az EU-nak az a fő dilemmája, hogy a kapcsolatépítést stratégiai feladatnak tekintse-e, vagy a demokratikus alapelvek érvényesülésétől tegye függővé az együttműködést. Május elejére tűzték ki az első informális találkozót - eredetileg még az energiabiztonság megteremtésének jelszavával - a keleti partnerségi programban érintett országokkal, amelyek között Moldova, Grúzia, Örményország, Azerbajdzsán és Ukrajna mellett esetleg Fehéroroszország is részt vehet.

Nem kímélik a belpolitikai viharok az unió tagjait sem: az EU soros elnökségét adó Csehországban lassan körvonalazódik a kormányválság átmeneti megoldása a szakértői kabinet létrehozásával. Tegnap Václav Klaus államfő Jan Fischer, a statisztikai hivatal elnöke személyében kinevezte az ideiglenes kormányfőt, aki a tervek szerint május 9-én veszi át az ország irányítását, majd októberben előre hozott választásokat tartanak.