A Guantánamóval és a titkos CIA-börtönökkel kapcsolatos kínzásjelentések 2004 óta egy teljes könyvespolcot töltenek már meg (a témával foglalkozó amerikai újságíró, Mark Danner dolgozószobájában ténylegesen ez a helyzet), a Nemzetközi Vöröskereszt egy titkosnak szánt, de közlésre került dokumentuma azonban a vallatásoknál közreműködő orvosok felelősségét veti fel. Ezzel új dimenziót ad a témáról Amerikában széles körben folytatott vitáknak. A jelentésbe Danner ad betekintést újabb cikke kíséretében, amely a The New York Review of Books hasábjain olvasható.

A jelentés megállapítja: az orvosok a kínzások egy részénél aktív közreműködők voltak, máskor csak előtte és utána vizsgálták a delikvenst, harmadsorban pedig utókezelést biztosítottak. - Csak azért törődöm a testével, mert szükségünk van magára, hogy információkat szedjünk ki - mondta egyikük egy fogva tartottnak, akit idéz a Vöröskereszt. Az orvosok műszerekkel is figyelték, ki meddig bírja a vallatást, mert senki sem akarta vállalni a végső felelősséget. - Nem az egyes kihallgatón múlt, hogy eldöntse: na jó, most megütöm, megrázom, vagy 48 órán át ébren tartom. Minden egyes lépéshez a helyettes műveleti főnök beleegyezése volt szükséges. Senki sem akart bajba kerülni amiatt, hogy túlfeszíti a húrt. Senki sem akart az a fickó lenni, aki véletlenül az utolsó kárt teszi a fogolyban - tálalt ki John Kiriakou, a CIA tisztje.

A vízbe fullasztás hatását előidéző, azóta kínzásnak nyilvánított technikánál különösen nem ártott az óvatosság. Közelről figyelte az orvos egy műlábbal élő fogoly szenvedéseit is, akit csuklójánál fogva felkötöttek, egyúttal hosszasan álló pozícióba kényszerítették, majd műlábát is kivették, három végtagra terhelve a súlyát. A négy órán keresztül talpon állásra kényszerítésről egyébként az ezt elrendelő Donald Rumsfeld akkori védelmi miniszternek különvéleménye is volt. "Én napi 8-10 órát állok. Miért korlátozzák az állást 4 órára? D. R." - áll feljegyzésében.

- Zavarba ejtő megerősítése ez a legrosszabb félelmeinknek: az orvosok irányították, szabályozták a kegyetlen bánásmódot és a kínzást - nyilatkozta a The New York Times-nak Gregg Bloche, a washingtoni Georgetown Egyetem jogászprofesszora. Steven H. Miles, a Minnesotai Egyetem bioetikai központjából állítja: az elmúlt évtizedekben szokványos, hogy egészségügyi szakemberek részt vesznek ilyen vallatásokban. Ő maga világszerte hetven esetet számolt össze, amikor orvosokat (főleg Dél-Amerikában) felelősségre vontak embertelen bánásmód miatt. Az Egyesült Államokban viszont nem volt még ilyen eset.

Kínzás elleni tüntetés Washingtonban