Április 18-ra tűzték ki a lengyel baloldal fő pártjának, az SLD-nek (Baloldali Demokraták Szövetsége) a kongresszusát. Elsőnek a Newsweek lengyel változata tette közzé, hogy a pártvezetők egy csoportja Gregorz Napieralski pártelnök leváltását kezdeményezi majd. A leváltást kezdeményező levelet a párt két alelnöke tette közzé. Azzal vádolják a harmincas éveiben járó pártelnököt, hogy nem váltotta valóra ígéreteit, s irányítása alatt a párt még inkább a margóra szorult. Azt is a szemére vetik, hogy képtelen volt egységes baloldali listát összehozni a júniusi EP-választásra. Így aztán az SLD listáin többnyire helyi érdekű politikusok - sok helyütt leszerepelt régi káderek - szerepelnek. A párt értelmiségi holdudvara elfordult az SLD-től, ők a Dariusz Rosati volt külügyminiszter nevével fémjelzett Balközép nevű tömörülésben bíznának. Ott számos jól ismert és tisztelt baloldali politikus van, tapasztalt EP-képviselők, egykori ellenzékiek is. Rosatiék azonban pénz és tapasztalatok nélkül indulnak a kampányban.

Az SLD 2004-ben búcsúzott el a hatalomtól. Ugyan bevezette az országot az Európai Unióba, ám a párt oly mértékben kompromittálta magát különböző korrupciós ügyekkel, hogy sem ez, sem a vezetés liberális fordulata nem volt elég ahhoz, hogy megőrizze befolyását. Azóta a lengyel politikát két jobboldali tömörülés határozza meg.

A 2007-es választásokon az SLD a Szolidaritás több ismert személyiségét tömörítő Demokratákkal lépett választási koalícióra, de így is csak satnya eredményt értek el. A szövetség szétesett, Aleksandr Kwasniewski korábbi államfő, aki a balközép egyesítést szorgalmazta, kihullott a napi politikából. A párt egykori miniszterelnökei, Józef Oleksy és Leszek Miller populista tömörülésekhez sodródtak, a szociálliberálisok külön csoportokat hoztak létre - a párt képtelen volt arra, hogy a minimális célt elérje, a mérleg nyelve legyen a két jobboldali erő kötélhúzásában. Korábban arra számítottak, hogy a jobboldali liberális Polgári Platform (PO) beveszi őket a koalícióba, de ez az elképzelés is szertefoszlott.

Ez az állapot alig változott, sőt, ha lehet romlott az elmúlt években. Különös, hiszen Donald Tusk pártja, a PO kevés konkrét eredménnyel dicsekedhet. Mégis megőrizte népszerűségét, miközben klerikálnacionalista ellenfele, a Jog és Igazságosság (PiS) egyre veszít a közvélemény-kutatások szerint. Az elemzők szerint a párt azzal, hogy visszautasította az egységes fellépést, nem állított tekintélyes és elfogadott személyiséget a lista élére, bukásra ítélte magát. Az SLD-nek csak az "ötszázaléknyi betonszocialista szavazótábor" maradt - írja egy jobboldali elemző. A baloldal szellemi hátterének csődjét, az értelmiség kiábrándulását jelzi, hogy a választáson a PO listáján indul Danuta Hübner jelenlegi európai bizottsági tag. A biztosasszony egész életútja a baloldalhoz köthető, korábban Kwasniewski közeli munkatársa volt.

A frakcióharcok, a hevenyészett pártalakítások tovább tartanak. A balközép irányultságú varsói Polityka szemleírója, Janina Paradowska szerint "túl sok a baloldal" Lengyelországban. Az Európai Parlamentbe csak úgy lehet bekerülni, ha a párt választásokon legalább tízszázalékos támogatást szerez. Van-e erre esély? Legfeljebb akkor, ha a részvétel csekély lesz. Egyelőre 39 százalékos részvételt jeleznek. Mivel a jobboldali-konzervatív és euroszkeptikus szavazók feltehetően távol maradnak, s csak az unió elkötelezettjei készülnek júniusban választani, ez biztató lehet a liberálisok és a szintén Európa-hívő baloldal számára. Hacsak nem morzsolódik tovább.

Donald Tusk és Aleksandr Kwasniewski egy 2007-es tévévitán. A baloldal nem tud sikert kovácsolni Tusk kormányának eredménytelenségéből