A sikertelenség nyomán az idén 8 milliárd rubelesre (1 rubel kb. 7 forint) tervezett költségvetést alig negyedére csökkentették, ami lényegében a program megszűnését jelenti. Pedig a fogyatkozó lakosságú országnak égető szüksége volna betelepülőkre: a Szovjetunió felbomlása óta eltelt 18 évben a mai Oroszország lakossága 8 millió fővel csökkent. (Előrejelzések szerint 2050-ig további 32 milliós veszteséggel kell számolni.) Ráadásul a negatív szaporulat hatását a 17 millió négyzetkilométeres ország ázsiai részén erősíti az elvándorlás is, ami orosz félelmek szerint hosszú távon Kína térnyeréséhez vezethet a térségben. A bevándorlási program ezért ösztönözte volna elsősorban a szibériai betelepülést, igaz, csekély eredménnyel.

- Leginkább szólam volt a program, nem több - vélekedett lapunknak Ligyija Grafova. A Hazatelepülési Szervezetek Fóruma nevű társadalmi egyesület vezetője szerint ezért sem meglepő, hogy kevesek láttak benne fantáziát. A várva várt hazatelepülők csak meghatározott régiókba mehetnek, és ott meghatározott cégekkel szerződhetnek munkára, tárt karok helyett "röghözkötéssel" kecsegtetve. Bár a hazatelepítést 2006-ban hirdették meg, a törvényhozás alig nyolc hónapja döntött arról, hogy a programban résztvevők gyorsított eljárásban kaphatnak letelepedési engedélyt és állampolgárságot, és nem kell igazolniuk orosz nyelvtudásukat sem. Az állampolgársághoz azonban többnyire szükség van a korábbiról való lemondásra.

- Ideje volna annak is, hogy az állam visszaadja az állampolgárságot azoknak az emigránsoknak és utódaiknak, akiket egy 1921-es törvény megfosztott az állampolgárságtól, mert az országot hatósági engedély nélkül hagyták el 1917 novembere után - említett egy történelmi adósságot az Orosz Külvilág Alapítvány vezetője. Viktor Moszkvin szerint a kettős állampolgárság mellett hasznos lenne egy "honfitársi igazolvány" is, utazási és egyéb kedvezményekkel - említ egy Közép-Európában ismerősen csengő javaslatot az igazgató. Moszkvin életközelben is megtapasztalta, hogy a hazatelepítési politika meglehetősen rugalmatlan: másfél éve az ő kezdeményezésére jött Oroszországba Uruguayból egy óhitű család. (Az óhitűek különleges társadalmi csoportot alkotnak az orosz történelemben. A XVII. századi nagy orosz egyházszakadáskor jött létre, a pravoszlávia megőrzésének jegyében, az egyházi reformokkal szemben. Az orosz állam folyamatosan üldözte őket, ezért nagy számban az ország peremterületeire és Szibériába települtek. A bolsevik hatalomátvétel után tömegével hagyták el az országot, Kínától Alaszkán át Dél-Amerikáig zárt közösségek százait hozva létre.)

- A lelkiismeret is furdalt, mikor 3 ezer rubeles fizetésért akarta őt szerződtetni a programban kijelölt szibériai mezőgazdasági cég az Uruguayban önálló farmerként gazdálkodó nyolcgyermekes családapát - emlékezett vissza Moszkvin. Az Oroszországban korábban nem élő óhitű végül önerőből települt át, az ország európai részébe, nem vállalva a program szabta szűk kereteket.

- Naivitás azt gondolni, hogy az orosz vezetésnek szüksége van a visszatelepülőkre - vont mérleget Mihail Gyeljagin. A Kremllel kritikus közgazdász, az egykori miniszterelnöki tanácsadó szerint a mai orosz államnak sokkal kényelmesebb a munkaerőt az illegálisan bevándorló, jogaiktól megfosztott vagy azokat nem is ismerő ideiglenes munkavállalókból biztosítani. - Fizetés napján mindig megjelenik a Szövetségi Migrációs Szolgálat és begyűjti, majd hazarepíti őket. A munkaadó meg kibújik kis pénzbírsággal - adott helyzetképet Gyeljagin, keserűen megjegyezve: A vezetés legszívesebben csak gázvezetékeket látna az országban, a karbantartáshoz szükséges személyzettel. A többiekre semmi szüksége.

Moszkva, 2009. április