A munkanélküliséget javító intézkedései részeként a japán munkaügyi minisztérium több mint háromszázezer jennel (kb. 700 ezer forinttal) támogatja a japán származású vendégmunkások hazatérését anyaországukba, és még családtagjaiknak is juttat kétszázezer jent (460 ezer forintot). A rendelkezés azokra a Latin-Amerikából érkezett, második vagy harmadik generációs, japán gyökerekkel rendelkező bevándorlókra vonatkozik, akik úgy döntenek, hogy végleg visszatérnek országukba. Közülük is elsősorban az a 350 ezer brazil és perui vendégmunkás érintett, akik az autóiparban, főleg a Toyotánál, a Hondánál és a Suzukinál dolgoztak, közülük nagyon sokan most váltak munkanélkülivé. Ők azon japánok leszármazottai, akik a XX. század elején az akkor még szegény és túlnépesedett szigetországból a jobb élet reményében vándoroltak Dél-Amerikába.

Brazíliában ma a japán diaszpóra közel másfél milliós, Tokió pedig a múlt század nyolcvanas éveitől speciális vízummal ösztönözte a leszármazottakat, az úgynevezett Nikkeidzsineket, hogy visszatérjenek dolgozni Japánba. Elsősorban szerződéses munkaerőként, főleg a szigetországban csak három K-nak nevezett munkákra - magyarul a nehéz, piszkos és veszélyes feladatokra - alkalmazzák őket. Gazdasági jelentőségüket mutatja azonban, hogy például a brazil-japánok évente több mint két és fél milliárd dollárnyi összeget utalnak haza Brazíliába.

A szigetország bevándorlási politikáját nagyon sokan bírálják. Annak ellenére, hogy japán társadalma rohamosan öregszik, és szüksége lesz jelentős mennyiségű munkaerőre, az ország és lakossága nem befogadó. A tartósan Japánban élő külföldiek száma alacsony, a vendégmunkások és családtagjaik pedig beilleszkedési problémákkal küszködnek.