A francia elnök szerint ahhoz, hogy össztársadalmi mértekben valóban létezik-e diszkrimináció, először is tisztában kell lenni a lakosság valós összetételével. Az amerikai Time magazin becslése szerint Franciaország 64 milliós lakosságából 4-7 millió az arab, 3-5 millió a színes bőrű, 1-2 millió ázsiai származású. Ha a felső határt veszszük számításba, akkor 22 százalék az arány.

Yazid Saberg kissé kiábrándultan a Liberationnak azt nyilatkozta: "Két Franciaország van. Az egyik kész szembenézni a valósággal, tehát az ország demográfiai változásával. A másik a konzervatív rész, amely a mozdulatlanságot képviseli a mesterséges egyenlőség nevében. Márpedig immár nem állíthatjuk, hogy mi egy közösség vagyunk, és ezért ne lenne rasszizmus vagy diszkrimináció".

A vitában Sarkozy pártjának fontos hangadói, sőt a kormány tagjai is kifogásolták, hogy a köztársaság olyan alappillére, mint az egyenlőség megkérdőjeleződjék. Ráadásul éppen olyanok is, akiknek a kérdés közvetlenül munkaterületük. Fadela Amara, a várospolitika államtitkára, aki a kormány politikájáért felelős a szegénynegyedekben a Le Parisiennek azt nyilatkozta, hogy bármiféle etnikai statisztika, lett légyen célzata a pozitív diszkrimináció, csak a társadalom megosztását eredményezné. Az egyébként a helybeli kisebbségek jogainak heves védelmezője egyértelműen leszögezte: "Négernek vagy arabnak lenni, önmagában nem érdem, bármi, ami a lakosság egyes rétegeit etnikai alapon különböztetné meg a köztársaság egységét osztaná meg". Olyan civil szervezet, mint az SOS Rasisme, amelyet aligha érhet az a vád, hogy nem képviselné a bevándorlók érdekeit, szintén kezdetektől fogva a statisztikai felmérés ellen van, hatásában azt - céljával pont ellenkezőleg - diszkriminatívnak ítélve.

Sarkozy elnök guyanai helyi vezetőkkel