Lapunk információi szerint a Külügyminisztérium működőképessége határához érkezett; talán egyetlen más tárcát sem sújt annyira a forint tartós gyengélkedése, mint a magyar diplomáciát. Ugyanis a tárca 48 milliárd forintos idei költségvetését már a pénzügyi válság kiterjedése előtt is a "végletekig feszítettnek" minősítették az illetékesek - pedig akkoriban még 245 forintos euróárfolyammal számoltak.

A külügyi költségvetés hozzávetőleg kétharmada devizakiadás, ráadásul a mostani helyzetben aligha várható, hogy a központi büdzsé "nyelné le" a jelentős forintgyengülésből adódó többletköltségeket. Némelyek tudni vélik, hogy a nyomasztó pénzügyi nehézségek a 2011-es magyar EU-elnökségre való felkészülésre is rányomják a bélyegüket. Nem elképzelhetetlen például, hogy nem jut majd pénz annak a kiszemelt brüsszeli ingatlannak a bérbevételére, amely az elnökség ellátásához szükséges apparátus elhelyezésére szolgálna - sőt az sincs kizárva, hogy a tervezett brüsszeli létszámot sem lesz képes felállítani majd a tárca.

Úgy tudni, hogy a hirtelen jött devizamizéria enyhítésére még nincsenek kiérlelt és jóváhagyott elképzelések, bár a tárca vezetése gőzerővel dolgozik a tűzoltójellegű és hosszabb távú megoldásokon. Nehezítik a dolgokat a tárcaközi egyeztetésekben mutatkozó döccenők - a külföldi magyar képviseleteken ugyanis egyebek között a gazdasági és a kulturális minisztérium kiküldöttei is dolgoznak.

E vitákban a KüM érdekérvényesítő képességét többen meglehetősen gyengének ítélik. A pénzügyi gondok az adott keretek között már csak nehezen enyhíthetők; igazi megoldást csak radikális koncepcióváltás hozna. E szerint az adott helyzetben már nem elegendő a költségvetés toldozgatása-foldozgatása, a mindennapos kézi vezérlés.

Egyszeri "nagy vágás" jelenthetné a valódi kiutat. Ez magában foglalhatná például a külföldi magyar képviseletek számának 25-30 százalékos csökkentését. Szakértők szerint e megoldás elsősorban olyan városok esetében jöhet szóba, ahol több magyar képviselet és több nagykövet is működik napjainkban - ezeket össze kellene vonni. Ilyen hely például Párizs, Genf vagy Brüsszel. De többen megkérdőjelezik bizonyos önállóan működő nyugat-európai konzulátusok fenntartását is, abból kiindulva, hogy ezeknek már alig kell vízumkiadással foglalkozniuk. Felvetődik néhány távoli nagykövetség létjogosultsága - a minisztériumi szóbeszéd ezek között említi Iszlámábádot, Ramallahot, Tripolit, Dohát, Kuala Lumpurt és Nairobit.

Az apparátusi feszültségeket fokozza a nagyköveti kinevezések körüli bizonytalanság. Ezek főleg abból származnak, hogy Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke a folyamatban lévő kinevezések leállítását követeli, és kilátásba helyezte, hogy pártja a következő választásokig már nem vesz részt a kinevezési folyamatban. Márpedig a következő egy évben 15-20 helyen esedékes nagykövetcsere. Állítólag e fideszes bejelentés, továbbá a várható kormányfőváltás nyomán lényegében elakadtak az ilyenkor szokásos procedúrák. További nagy kérdőjel a következő külügyminiszter személye.