Médiagerillák a Die Zeit ellen

2009-03-24

Az ingyen osztogatott újságok először nem keltettek gyanút, bár a Die Zeit jó kilós súlyú kiadása helyett a járókelők a neves hamburgi hetilap fejléce alatt csak nyolcoldalas újságot kaptak. A cikkeket böngészve azonban kiderült, valami mégsem stimmel. Az írások ugyanis arról szóltak, hogy az Opel autógyárak már az alkalmazottak tulajdonában vannak, a két legnagyobb német kereskedelmi pénzintézet, a Deutsche Bank és a Commerzbank teljes egészében állami ellenőrzés alá került. A világ vezető ipari és feltörekvő államait tömörítő G20-as csoport pedig megadóztatja a nagy magánvagyonokat.

A "művelet" elkövetői viszonylag gyorsan lelepleződtek: a német nagyvárosokban a Die Zeitnek az eredetihez megtévesztésig hasonló tipográfiájú mását osztogató "rikkancsok" valójában az Attac Deutschland aktivistái voltak. A nemzetközi globalizációkritikus hálózat itteni szervezete a Die Zeit nyomtatott kiadása mellett az online verzió ellen is "médiagerilla-támadást" intézett. A www.die-zeit.net-en hozzáférhető a Zeit Online-t (www.zeit.de) kísértetiesen lemásoló honlap, amelyen olvashatóak a "koppintott hetilap" cikkei. A Die Zeit nagy tekintélyű sajtóintézménynek számít, a nemzetközileg jegyzett hetilap egyik kiadója nem más, mint a volt szociáldemokrata kancellár, Helmut Schmidt.

Az Attac mintegy 150 ezer példányban dobta az utcára a nulla euróba kerülő, 2010 május elsejei dátumú lapszámot. - Azért választottuk a jövő évi munka ünnepet, mert akkor már biztosan megkezdődik a jelenlegi világgazdasági válsággal csak felgyorsított "új korszak" - hangoztatták az Attac frankfurti központjában. Az "új korszak" a globalizációkritikus szervezetek győzelméről szól, a cikkek szerint az általuk hirdetett világban a klímagyilkos környezetszennyezők tetemes bírságot fizetnek, megregulázzák a nemzetközi pénzügyi piacokat, s új törvénycsomaggal korlátozzák a lobbicsoportok parlamenti befolyását.

Az Attacot a nagy médiafigyelmet kapó megmozdulásra az amerikai The Yes Men tavaly őszi akciója inspirálta. Az önmagukat "kommunikációs gerilláknak" nevező aktivisták múlt novemberben egymilliót meghaladó példányban olyan, az eredetire megtévesztésig hasonló The New York Timesot dobtak az utcára, amelynek cikkei a többi között az iraki háború végét, a volt amerikai elnök, George W. Bush ellen hazaárulásért indított pert harangozták be.

A több mint félmilliós példányban megjelenő Die Zeit hamburgi szerkesztőségében alaposan rácsodálkoztak az őket is alaposan meglepő gerillaakcióra. Giovanni di Lorenzo főszerkesztő a ZDF közszolgálati televíziónak nyilatkozva azt emelte ki, hogy az Attacnál láthatóan nem sajnálták a pénzt a plágiumra. Di Lorenzóék jogi ellenlépéseket nem terveznek, így lenyelik azt a békát is, hogy a hamisítvány "vezércikkének" szerzője azt a beismerést tette: a tekintélyes lap feladta kritikai szerepét és a hatalom részesévé vált.

Az álújság honlapja

A kolumbiai elnök kapta a Nobel-békedíjat

Juan Manuel Santos kolumbiai elnök kapta a Nobel-békedíjat, aki kulcsszerepet játszott abban, hogy 52 év polgárháború után békét kötött egymással a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) és a kormány. Az oslói döntés óriási gesztus: a kolumbiaiak múlt vasárnap a megállapodást népszavazáson utasították el, aminek eredményeképp kiújulhatnak a harcok.

Rogán Antal egy klubba helikopterezte magát Trumppal és Berlusconival

Nem Rogán Antal az első politikus, aki helikopteres röpködése kapcsán keveredik botrányba. A forgószárnyas jármű jó mulatság, csak drága. Ez a két tulajdonsága teszi különösen alkalmassá a döntéshozók korrumpálására: szeretnek rajta utazni, csak a fizetésükből nem engedhetik meg maguknak. Alább összegyűjtöttünk néhányat az elmúlt években a politikusok helikopterhasználatából kirobbant ügyekből.