Különös képet fest a felmérés, amelyben a júniusi európai parlamenti választások előtt faggatak nőket az EU-tagállamokban. (A biztonság kedvéért férfiakat is megkérdeztek, hogy legyen mit összehasonlítani.) Kiderül például, hogy a hölgyeknek csak huszonnyolc százaléka tudja a voksolás előtt már több mint két hónappal, kire fog szavazni; a legtöbben a választások előtti hetekben döntenek. Igaz, a férfiak sem sokkal biztosabbak a dolgukban (harminckét százalékkal).

S hogy ki mi alapján választ? A belpolitikától átitatott EP-kampányban kissé meglepő, hogy a nők kétharmada azt tartja a leglényegesebbnek, hogy a jelöltek legyenek tapasztaltak európai ügyekben. A politikai hovatartozást csak a második legfontosabb (!) feltételként nevezték meg, és számít persze az ismertség is. A sor végén kullog a választásokon induló politikusok neme, amelyet az Eurobarometer adatai szerint mindössze öt százalék minősít mérvadónak (igaz, van különbség a finn tizenhét és a portugál egy százalék között).

Határozottan elégedetlenek a hölgyek azzal, ahogy az EU az érdekeiket képviseli: csak 39 százalékuk véli úgy, hogy ezt valóban meg is teszi. A legkevésbé a hollandok és a dánok aggódnak - a legjobban viszont a magyarok, a bolgárok és a lettek féltik a női érdekek képviseletét.

Mindjárt azt is megmondja a gyengébbik nem az uniónak, milyen témákkal kellene többet foglalkoznia. Biztosítsanak megfelelő bölcsődei és óvodai ellátást EU-szerte (e nélkül aligha érdemes a női foglalkoztatottság növeléséről álmodozni), határozzák meg a gyermekgondozási szabadság minimális időtartamát (a magyar nők közül nagyon kevesen szorgalmazzák ezt), és válás esetén garantálják a közös szülői felügyeletet.

Nyilván segítene, ha több nő ülne az Európai Parlamentben és a nemzeti törvényhozásokban. Minden második hölgy gondolja úgy, hogy az EP-képviselők legalább - vagy akár több mint - felének nőnek kellene lennie. (Micsoda eltérés: Svédországban 74, a közeli Észtországban csak 20 százalék ért egyet ezzel.) Érdekes, hogy kikényszeríteni viszont szinte senki sem szeretné ezt. Elsősorban azt ajánlgatják, hogy bátorítsák a vállalkozó kedvű aszszonyokat a politikai életben való részvételre. A pártok önkéntes elkötelezettségét már csak minden tizedik megkérdezett tartaná jó ötletnek.

Márpedig ha az életre bízzuk, hogy ki kerül be a parlamentbe, lőttek a női-férfi egyenjogúságnak. Elég egy pillantást vetni a női képviselők arányára a magyar Országgyűlésben...

Maria Teresa Fernandez de la Vega spanyol miniszterelnök-helyettes és Bibiana Aido esélyegyenlőségi miniszter. Magasra jutottak