Élénkít is, szabályoz is az EU
Válságkezelésről szólt elsősorban az EU kétnapos tavaszi csúcstalálkozója. A cél az volt, hogy az unió egységes üzenettel érkezzen az április 2-i londoni G20-as értekezletre, amelynek kudarcát egyetlen részvevő sem engedheti meg magának. Az IMF immár világgazdasági recessziót prognosztizál, vagyis az amerikai ingatlanfinanszírozási válságból nemzetközi pénzügyi, majd gazdasági és szociális válsággá terebélyesedő aggasztó folyamat valóban mindenkit sújt. Az uniós vezetőkre külön is nagy nyomás nehezedett: mielőbb eredményt kell felmutatniuk, mert az Európa-szerte elmérgesedő tiltakozó megmozdulások azt jelzik, hogy a választók nem értik, mi zajlik körülöttük, miért nem könnyít a krízisen az adófizetők terhére elköltött, elígért sok százmilliárd dollár és euró.
Az utóbbi néhány hétben úgy látszott, az EU és az Egyesült Államok között, illetve az unión belül is vita bontakozik ki arról, mi a teendő: még több közpénzzel élénkíteni a keresletet, vagy inkább a pénzpiacokat szabályozni, és minél előbb visszaállítani a bizalmat, a normális hitelezési gyakorlatot. A vitának ésszerű kompromiszszum vetett véget, és ez a londoni találkozó sikerét is megelőlegezni látszik: élénkíteni is lehet - ki-ki erejének megfelelően, és tekintettel a költségvetések hosszabb távú fenntarthatóságára -, de azonnali intézkedésekre is szükség van a szabályozás terén. Az adóparadicsomok felszámolásától a fedezeti alapok felügyelet alá helyezéséig minden az asztalon hever: a banki vezetők javadalmazása, a kockázatkezelésre vagy a tőkekövetelményekre vonatkozó előírások átfogalmazása, a hitelminősítők megregulázása, és általában - ahogy Gordon Brown megfogalmazta a csúcs zárása után - a bankszektor szerkezetváltása. Átalakul a bankfelügyelet, és ismét elhangzott: az anyabankok felelősek leányaikért, az egységes uniós piacon nem lehet valamely bankot úgy támogatni, hogy annak feltétele a leány magára hagyása. A nemzetközi kereskedelem drámai iramú hanyatlását pedig a dohai forduló felújításával, a kereskedelemfinanszírozás újraindításával akadályozni kell.
Az EU hangsúlyozza, hogy már 400 milliárdot költött a gazdaságok fellendítésére, most szeretne megállni, megnézni, mi a hatás, és ha kell a második fél évben újra beavatkozik. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök beszámolt róla: a csütörtöki vacsorán a beszélgetés arról folyt, hogy az erősebb európai szociális háló miatt az unióban másfajta gazdaságösztönzésre van szükség, mint az Egyesült Államokban, amelynek új vezetői több erőfeszítést kértek az EU tagjaitól. Ez aggodalmakat váltott ki - a svédek például azt mondták, hogy a hatalmas amerikai deficit elszívja a pénzt a kisebb európai országok elől, ezért is ugrott az egekbe az észt vagy a lett állampapírok árfolyama. Minthogy az európaiak nem zárkóznak el az élénkítés elől, ez a megközelítésbeli különbség áthidalhatónak látszik az óceán két partja között.
Az uniós állam- és kormányfők belegyezésüket adták, hogy megkétszerezzék, és 500 milliárd dollárra emeljék az IMF forrásait a bajba jutó országok megsegítésére. Az EU 100 milliárd dollárral (75 milliárd euróval) száll be. Ez hitelkeret, amelyet akkor nyitnak meg, ha szükség lesz rá. Az eurózónához nem tartozó tagországok fizetési mérlegének támogatására az ősszel megduplázott, 25 milliárd eurós keretet 50 milliárdra emelik. Ez inkább elővigyázatosság, a most hitelt kérő Románia is beleférne még a husznötös keretbe. Ám minthogy ebben a kérdésben az Európai Parlament is dönt, a nyári választások miatt keletkező törvénykezési holtidőre tekintettel szeretnék minél hamarabb érvénybe léptetni az intézkedést. Ebből a pénzből kapott Magyarország és Lettország is nagyobb hitelt.
Mielőbb indítani kell az energiaberuházásokat
Hosszas vita után az EU-csúcs részvevői átvágták a gordiuszi csomót: a tavalyi költségvetésben megmaradt, de idei döntéssel el nem költhető ötmilliárdot a büdzsészabályok betartásával, pótbefizetéssel teremtik elő. Pontosabban a megajánlott, de a nemzeti költségvetésekbe be nem tervezett, viszont az uniós kiadási keretbe beleférő tartalékot adják össze. Németország erre úgy adta áldását, hogy a beruházásokat lehetőleg még az idén meg kell kezdeni, de legkésőbb jövőre. A cél a gazdaság azonnali ösztönzése. Magyarország 16-18 milliárd forint szaldóval kerül ki ebből - becsülte tegnap Gyurcsány Ferenc. A mai árfolyamon számolva az energiaberuházásokra 15-18 milliárd forintot, a vidékfejlesztési, informatikai hálózatbővítési projektekre 13,5 milliárd forintot, a Nabucco magyar szakaszára 15-21 milliárdot kapunk (összesen az egész Nabucco 200 millió eurót, ami 60 milliárd forintnak felel meg), míg pótbefizetésünk a következő három évre 12-13,5 milliárdot tesz ki. A szaldót a Nabucco nélkül számolta ki a miniszterelnök, azzal együtt 30 milliárd felett lehet a tiszta hozadék.
A véglegesített projektlista szerint a huszonhetek számára egymilliárd euró jut a széles sávú internet kiépítésére vidéken, négymilliárd euró pedig az európai energiahálózatok összekötésére. Ezen belül a magyar-román, a magyar-szlovák, a magyar-horvát gázvezetékre összesen nyolcvanmillió jut, a magyar-osztrák villamoshálózatra 20 millió, és további pénzek használhatók fel térségünkben a gázáramlás irányának megváltoztatására képes berendezésekre. A Nabuccóban öt uniós ország érdekelt, és az Európai Beruházási Banknak is be kell szállnia. Pénz azonban csak akkor lesz, ha a tagállamok a szükséges önrész megadása után gyorsan meg is kezdik a megvalósítást.
