Azt sem értette, hogy annak idején hogyan adhatta fel apját a legjobb barátja, aki aztán négy évvel később megmentette a család életét azzal, hogy kijuttatta őket a német megszállás alá kerülő Kijevből. Hogy ha már ennyi mindent nem értett, gondolta, legjobb, ha őt sem értik: a zsidó fiú egyetemista korában elhatározta, hogy pravoszláv pap lesz.

- Nem tudom megmagyarázni, a rendszer elleni lázadásom is benne volt és talán anyai nagyanyám akarata is hatott. Igaz, ő katolikus papot szeretett volna a családba - a 77 éves Georgij atya elneveti magát, és hörpint a teájából. A lázadás útja azonban hosszúnak bizonyult. Húszévesen kikeresztelkedett, de egyházi támogatás híján angol szakra jelentkezett az egyetemre. Később doktorált, majd a kosztromai egyetem nyelvi tanszékének vezetője lett. Csak 47 évesen érte el, hogy pappá szenteljék. Otthagyta a katedrát, Vologdában, majd a környező falvakban szolgált. 1992-ben pedig a Kosztroma melletti Karabanovóba vetette a sors, ahol a szovjet érában traktorműhellyé, gabonaraktárrá profanizált 160 éves épületet tette újra templommá.

- Norvég lutheránusok, kanadai baptisták segítettek, az oltárt egy ír katolikus pap pénzéből állítottuk helyre - emlékszik vissza az ökumenikus kezdetekre, miközben az általa felépített paplak ablakára szerelt visszapillantó tükörből a templom tornyát kémleli. (Kétszer is betörtek már. Georgij atya szerint, ha profik lettek volna, nappal bejönnek a kapun, hogy lássák, éjszaka nem érdemes bemászni az ablakon. Az ikonokért a tolvajok jó, ha kaptak két üveg vodkát.)

A templom renoválása idején a külföldiek imádkoztak a templomban, amit a falubeliek gyanakodva fogadtak. - Nem akarták elhinni, hogy ők is keresztények, és hogy ugyanazt a Bibliát olvassák. Volt, akit arról kellett győzködnöm, hogy Jézus nem volt orosz, sőt zsidónak született - meséli. Híveinek viszont sosem kellett magyarázkodnia saját származása miatt. - Egyszer sem rótták fel, ehhez képest az egyházi feljebbvalók közül volt, aki "lelötybölt zsidónak" nevezett, ha valami nem tetszett neki.

Márpedig sok minden nem tetszett. A szovjet időkben az állami vallásügyi tanáccsal volt konfliktusa Georgij atyának, amiért az utcán is papi ruhában járt és a temetőben is búcsúztatta a halottakat - a hivatalnokok szerint ez a vallás nyílt hirdetésének minősült -, aztán az egyházzal, amelyik azért neheztelt a papra, mert nem volt eléggé csöndben. De a Szovjetunió felbomlása után is konfrontálódott a papi vezetéssel, hiányolva, hogy az egyház nem nézett szembe saját múltjával, a titkosszolgálatokkal való együttműködéssel. - Nem emeltük fel a hangunkat sem 1956-ban, sem 1968-ban, nem vetette ki magából az egyház a KGB ügynökeit, ha kellett az egyházi vezetés pártutasításra kolostorokat záratott be, akkor is, amikor már nem létezett a Gulag - sorolja kifogásait, amelyeket néhány éve a Moszkvai Helsinki Csoport tagjaként nyílt levélben is megfogalmazott. A sors iróniája: az egyetlen metropolita, aki elismerte, hogy együttműködött a szovjet titkosszolgálattal, az a Hrizosztom volt, aki Georgij atyát pappá szentelte. - Ő viszont a mai napig büszke rá, hogy szolgálta a hazáját - árnyalja a képet a pap. - Az nem zavar, hogy politikusok vagy akár az elnök KGB-s volt. De mivel az ilyen együttműködés természete a hazugság, nem fogadom el az egyháztól - mondja, utalva II. Alekszij néhai pátriárkára és a közelmúltban helyére megválasztott utódjára, Kirillre, akik nyíltan sosem utasították vissza az együttműködés vádját. - Amikor a 90-es években először beszéltem az összefonódásokról, Kirill nem azt vágta a fejemhez, hogy hazudok, csak azt kérdezte, használok-e ezzel az egyháznak. Nem tudom, de azt hiszem, hosszú távon az igazság kifizetődő - rántja meg a vállát Georgij.

A "lelötybölt zsidó" jelzőt persze ismét megkapta, és azt is, hogy nyilván Amerikában már jó meleg helyet készített elő magának, azért ilyen bátor. - Hát, itt a meleg helyem - mutat a mínusz 17 fokos napsütésben szikrázó havas falura, útban a templom felé. Az amerikai kapcsolat a templom felújítására és ruhasegélyekre korlátozódott, amíg az orosz kormány meg nem tiltotta, hogy az egyház humanitárius segélycsomagokat kapjon külföldről. - Ruhákat most már nem tudunk osztani, miközben az állami szervezeteknél a segélyek java eltűnik - mondja keserűen legyintve. Feladat így is akad bőven: hol a helyi árvaháznak kutat fel támogatást, hol a frissen szabadult bűnözőknek segít beilleszkedni a civil életbe. Sokuk a templom körül kap alkalmi munkát. - Az orosz egyháznak a humanitárius tevékenységben sajnos nincs igazán tapasztalata. A baptisták például ebben sokkal hatékonyabbak. Ezért is keresem velük a kapcsolatot. Persze ilyenkor megkapom, hogy rombolom az egyházunk tekintélyét - mondja, majd meglepő módon megjegyzi: az ökumenikus kapcsolatokat egyébként ellenzi. Legalábbis azt az átpolitizált, nemzetközi szervezeteken keresztül megvalósuló formáját, amit ma az egyház képvisel és azt, amit és ahogy képviselt az elmúlt évtizedekben, a titkosszolgálatok kényelmes fedőszerveként.

Georgij Edelsteint figyelve az embernek óhatatlanul eszébe jut Ljudmilla Ulickaja Daniel Stein, a tolmács című regénye, még ha a főhős ott lengyel zsidóként lesz is katolikus, aki veszélyes utat jár be a második világháború alatt, majd az ötvenes évektől Izraelben tevékenykedik, a katolikus egyház nemtetszésétől kísérve. Igaz, ez még akkor is, ha a főhős eredetije a lengyelországi születésű Oswald Rufeisen, de - tekintve, hogy Ulickaja és a karabanovói pap személyesen is ismerik egymást - talán Georgij atyából is van benne egy kevés, bár utóbbi ezt nem hiszi. - Én a regény hősénél sokkal konzervatívabb vagyok - vallja meg.

De ő is megszokta, hogy sehová sem illik be igazán. Az egyháznak nem eléggé orosz és nem eléggé keresztény, Izraelben nem eléggé zsidó. - Legalábbis erről győzködtek, amikor ott jártam. - Georgij egyik fia ugyanis Izraelben él, nem mellesleg éveken át a parlament alelnöke volt, jelenleg a Likud párt képviselője a knesszetben. Bár ellenfelei felvetették neki, végül nem ártott a politikai karrierjének, hogy ki az apja. - Ugyanis nem csinált titkot belőle, talán még szavazatokat is hozott - mondja. - Látja, az igazság kifizetődő. Még ha erről sokkal nehezebb is meggyőzni az embereket, mint traktorműhelyből templomot varázsolni.

Edelstein Korobanov