A dél-kaukázusi ország - ahol a hivatalos eredmények alapján 90 százalék támogatta a módosítást, hetvenszázalékos részvétel mellett - már a negyedik ország a volt Szovjetunió területén, amely "bebetonozza" aktuális vezetőjét a hatalomba. Eddig Türkmenisztán - ahol csak Szaparmurat Nyijazov "Türkménbasi" halála okán változott az elnök személye -, az Alekszandr Lukasenko vezette Fehéroroszország, majd a függetlensége óta Nurszultan Nazarbajev által irányított Kazahsztán tette ugyanezt lehetővé. (Utóbbi esetben ez Nazarbajevre vonatkozik, utódjára a jelenlegi alkotmány szerint is legfeljebb két elnöki ciklus vár.)

Az azerbajdzsáni alaptörvényben ezentúl lehetőség van arra is, hogy háborús helyzet esetén halasztást szenvedjenek a választások. Ez a pont annak fényében elgondolkodtató, hogy Azerbajdzsán feszült viszonyban van a szomszédos Örményországgal, amely ellenőrzése alatt tartja a jogilag Azerbajdzsánhoz tartozó Hegyi-Karabahot (ezt Örményország önálló országként ismeri el).

Az elnöki korlátok tágítása az egész térségre jellemző, hiszen az elmúlt tíz évben Tádzsikisztán, Üzbegisztán is ötről hét évre emelte az elnöki mandátum hosszát. A gondolat Oroszországban is felmerült - végül azonban Vlagyimir Putyin két ciklus után, 2008 májusában az elnöki szék megtartását jelentő alkotmánymódosítást elutasítva, a miniszterelnöki posztot választotta. Igaz, általa támogatott utódja, Dmitrij Medvegyev tavaly mégis módosíttatta az alkotmányt, amelynek értelmében a következő elnök már hatéves mandátumot szerezhet az eddigi négy helyett. Ám kérdés, hogy ez Putyin visszatérését vagy Medvegyev hatalmának meghosszabbítását készítené elő.

Putyin elnöki székben tartásától Moszkva talán éppen azért ódzkodott, mert ezzel a fenti országok hosszú sorába illeszkedett volna. Erre a szimbólumokra - és a megnyilatkozások ellenére a Nyugat véleményére is - érzékeny Kreml nem vállalkozott, bár 2008-ban egy népszavazáson valószínűleg kiállt volna a többség az alkotmánymódosítás mellett.

Aliyev és felesége a népszavazáson. Sokáig maradnak