A felmérések szerint egyre jobban unják Minnesota lakosai, hogy négy és fél hónappal a novemberi választások után sincs döntés az állam ún. junior (nem rangidős) szenátori helyéről. De egyetlen (demokrata) szenátusi képviselőjük, Amy Klobuchar sem repes az örömtől: kétszer annyi munka nehezedik rá, és ötször annyi telefonhívást kap, mint egy évvel ezelőtt.

A magyarázat: továbbra is jogi fórumokon vitatják, hogy a 2,9 millió leadott szavazatból csaknem egyenlő arányban besöprő demokrata Al Frankent, vagy republikánus ellenfelét, Norm Coleman volt szenátort illeti-e meg a mandátum. Előbbit, az ismert komédiást januárban 225 szavazat előnnyel hozták ki győztesnek, míg korábban Coleman előzött, először 700, majd 215 szavazattal. Miután a különbség kevesebb volt közöttük fél százaléknál, az újraszámlálást automatikusan rendelték el. Az események ezt követően annak függvényében vettek fordulatot, hogy kinek a kampányjogászai mely voksokat támadták meg, és kérték érvénytelenítésüket. A jogtudorok élnek, mint hal a vízben, különösen, hogy a két párt dollárszázezreket költ a véleményükre.

A huzavona időben és a türelmi kapacitás kimerítésében is bőven túltesz a 2000-es elnökválasztás idején a floridai szavazatok kapcsán kialakult jogvitán. A napokban egy három bíróból álló panel emelheti a magasba az egyik jelölt kezét, de ezt további állami, illetve szövetségi fórumokon meg lehet még támadni. Kérdés, érdemes-e. A The Wall Street Journal felveti: Coleman, látva, hogy vereségbe fut, feladhatja a küzdelmet, mielőtt teljesen lejáratná magát a közvélemény előtt. Ezzel elkerülheti, hogy maga alatt vágja a fát a jövő évi kormányzóválasztás előtt. Ez nem vág egybe a kongresszusi republikánusok stratégiájával. Minimális céljuk ugyanis annak megakadályozása a jogi huzavonával, hogy Franken mielőbb elfoglalhassa székét Washingtonban. Ő lenne ugyanis az 59. demokrata szenátor, vagyis a többségi pártot egyetlen mandátum választaná már csak el a kétharmados többségtől. Ezzel teljesen figyelmen kívül hagyhatnák a republikánusok politikai akaratát a törvényjavaslatoknál.

Az 57 éves Franken az NBC televízió óriási nézettségű, szombat esti szórakoztató műsorában, a Saturday Night Live-ban szerzett országos ismertséget. Az iraki háború kitörése után pedig kommentátorként tűnt fel az Air America rádiónál, saját műsort vezetve. Ő volt az első neves rádiós, aki elment Irakba, amelynek kapcsán George W. Bush elnököt ostorozta. - Ugyanúgy, mint George Orwellnél, az "1984"-ben, ahol az ellenség egyszer csak nem Eurázsia, hanem Kelet-Ázsia, Bush az al-Kaida helyett Irakot rakta be ellenségnek. Bush háborúja a terror ellen nem más, mint háború bárki ellen, akivel háborúzni akar - fogalmazott egyszer.