Lemondott Madagaszkár elnöke
Ravalomanana már a roham előtt kimenekült a városból, és onnan üzente: hívei a testükkel védik meg, és mindhalálig harcol a hatalmáért. Erre végül nem került sor, nem sokkal később ugyanis bejelentette, hogy átadja a hatalmat a haditengerészet legmagasabb rangú vezetőjének, Hyppolite Ramaroson admirálisnak. Ezt azonban André Ndriarijaona ezredes, Rajoelina legfőbb támogatója nem fogadta el, ő a fiatal politikust szeretné az ország vezetőjeként látni. Hírügynökségi jelentések azonban arra figyelmeztetnek, hogy az egykori DJ és tévécsatorna-tulajdonos az alkotmány szerint még túl fiatal elnöknek, legkorábban hat év múlva jelöltethetné magát.
Helyszíni tudósítások szerint a fővárosban nyugodt mederben folyik az élet, a hangulat pedig megkönnyebbült. Sokan féltek a további vérontástól. A decemberben kezdődött politikai válság következtében többször összecsaptak a kormányellenes tüntetők a karhatalommal. A zavargások 134 halálos áldozatot követeltek. A húszmillió fős egykori francia gyarmat lakóinak több mint kétharmada napi egy dollárból él. Életükbe a Ravalomanana által kezdett liberális gazdaságpolitika, a nagybefektetők megjelenése és a privatizáció nem hozott javulást. A 2002-ben, majd 2006-ban is elnökké választott Ravalomananát is a tömegek emelték egykor a legfelsőbb tisztségbe, az utóbbi években azonban eltávolodott bázisától. A szegény sorból felemelkedett sikeres üzletember fényűző életmódja sokakban visszatetszést keltett, akiket könnyen mozgósítani tudott a sajtóban olykor "babaarcúként" emlegetett Rajoelina. Az Afrikai Unió az eseményeket puccsnak tartja, és nem fogadja el, hogy a hadsereg erővel átveszi a hatalmat egy demokratikusan választott vezetőtől. Az Európai Unió figyelmeztetett: ha erővel ragadja magához valaki az irányítást, megvonja a segélyeket az országtól. A politikai zűrzavar miatt már eddig sok befektetéstől esett el Madagaszkár, és a turizmus is visszaesett.