Az oka talán az, hogy az elnökjelöltségéhez és a választáson való indulásához szabott feltételeit nem látta megvalósulni. Nevezetesen: a választás tisztaságát és az ellenjelöltek hiányát. Khatemi lelkesen kezdett a kampányba, ám hamar akadályokba ütközött, például amikor egy településen a "forgalom zavartalanságára" hivatkozva utasították el rendezvénykérelmét. Az korábbi elnök pedig már a kezdet kezdetén leszögezte, ha Mir Hoszein Muszavi egykori miniszterelnök (1981-1988) és nagy köztiszteletnek örvendő reformpárti politikus is indul a választáson, akkor ő maga eláll a jelöltségtől. (Muszavi a hét végén jelentette be, hogy jelölteti magát.)

Khatemi ugyan még mindig népszerű, de a körülmények korántsem olyan kedvezők, mint korábbi választási sikerei során voltak. Sok támogatója elfordult tőle, miután csalódott az elnök nyolcéves munkásságában, pontosabban szólva gyengeségében és óvatosságában. Megosztott maga a reformtábor is, amit mindenképpen bizonyít az, hogy Golam Hoszein Karbascsi, aki Teherán legnépszerűbb főpolgármestere volt (1988-1998), ezúttal nem Khatemi mellett kampányol, hanem a másik reformpárti jelöltet, Mehdi Karrubit támogatja.

A reformer exelnök jelöltsége ráadásul komoly veszélyeket rejt magában a reformtábor sikerességét illetően, ha nemcsak megosztja a reformpárti szavazókat, hanem konfrontatív személyiségével egységbe is kovácsolja a konzervatív tábort. Ne feledjük, hogy Khatemi elnökségére a vezetésen belül sokan úgy tekintenek, mint ami alapjaiban kérdőjelezte meg az iszlám köztársaság természetét és rendszerét. Ezzel szemben Mir Hosszein Muszavi forradalmi szerepvállalásának és az iraki háború éveiben nyújtott teljesítményének köszönhetően olyan reformpárti elnökjelölt lehet, aki nem csupán a reformer szavazatokat szerezheti meg, hanem a konzervatív táborból is sikeresen hódíthat el voksokat.

Az iráni reformerek tábora kétségkívül megosztottnak tűnik, ami azonban könnyen sikert is eredményezhet. A több jelölt egyfelől megzavarhatja a konzervatív tábort és lekötheti annak figyelmét, illetve erejét, másfelől pedig mobilizálhatja a választópolgárokat és nagyobb támogatást eredményezhet a reformok ügyének.

A három jelölt eltérő társadalmi bázissal bír: Khatemi a fiatalok és nők körében népszerű, Muszavi az idősek és a mérsékeltek szavazataira számíthat, míg Karrubi vidéken és a szegényebb rétegekben számít közkedveltnek. Minden támogatásra szükség van azonban, ha a reformpártiak győzni kívánnak júniusban. Éppen ezért a reformerek feltehetőleg a választások előtti utolsó pillanatban egyetlen jelöltre mellé állnak majd.