Kínai-amerikai mosolyszünet
Ki emlékszik már rá, hogy az amerikai pénzügyminiszter nemrég a renminbi árfolyamának manipulálásával vádolta meg Pekinget? Pedig Timothy Geithner nyilatkozata nem kis vihart kavart akkor, amikor a 2000 milliárd dolláros devizatartalékkal rendelkező KNK ma a megtépázott világgazdaság "készpénzes embere". Az egyik első úti céljának éppen Pekinget választó Hillary Clinton külügyminiszter is arra biztatta később házigazdáit, vásárolják csak továbbra is bátran az amerikai államkötvényeket, amelyeket eddig mintegy 700 milliárd dollár összegben halmoztak fel.
Mindez a múlté: e hét két, a hidegháborús hangulatot idéző konfliktussal terhelte meg a világ legnépesebb, illetve legerősebb országának kapcsolatait. Yang Jiechi kínai külügyminiszter csütörtökön két órát (!) töltött a Fehér Házban, majd sem ő, sem vendéglátói - így Barack Obama elnök és James Jones nemzetbiztonsági tanácsadó - nem nyilatkoztak a sajtónak. Mosolydiplomáciára aligha volt alkalom.
A kínai miniszterelnök tegnapi sajtótájékoztatóján burkoltan üzent az Egyesült Államoknak: aggódik Kína amerikai államkötvényekbe fektetett pénzéért. - Sok pénzt fektettünk Amerikába, és őszintén szólva kicsit aggódom - mondta. Wen Jiabao arra biztatta Obamát, garantálja, hogy a kötvények értéke stabil marad a gazdasági válság ellenére is.
A Fehér Ház közleményben adta értésre, hogy Obama éberségre intett a Dél-kínai-tengeren vasárnap bekövetkezett katonai incidens kapcsán, és a kétoldalú egyeztetések gyakoriságának, illetve szintjének emelését sürgette. Annak azonban, hogy Washington semmit sem bíz a véletlenre, intő jele: az amerikai elnök egyúttal a helyszínre vezérelte a Pearl Harborban állomásozó USS Chung-Hoont, mégpedig a kínai hadihajók által a nemzetközi vizeken tíz méterre (!) megközelített, és körbevett USNS Impeccable járőrhajó védelmére. Igaz, a Pentagon magyarázata szerint a Chung-Hoon nem kifejezetten ezért indult útnak, hanem egyébként is a térségben tartózkodott. Az Aegis légvédelmi rendszerrel felszerelt, Arleigh Burke osztályú romboló jelenléte ezzel együtt a vita nyomatékos lezárásának szándékát tükrözi azt követően, hogy Washington és Peking a héten egymást vádolta kettejük nyolc éve legnagyobb katonai incidenséért. 2001 tavaszán egy amerikai kémrepülőgép ütközött össze egy kínai elfogó vadászgéppel Hajnan szigete felett. A mostani, tengeri konfrontáció innen alig 120 km-re következett be. Amerika kifogásolta, hogy a provokatív módon fellépő kínaiak a nemzetközi vizeken megsértették a jogát azok törvényes használatára. Peking ellenben arra hivatkozik: "külső gazdasági zónáját" nem lehet katonai tevékenységre felhasználni. Vagyis azt sugalmazza: az alacsony frekvenciájú, szonáris elemzést végző Impeccable - nevével ellentétben - nem is olyan feddhetetlen.
Az amerikai haditengerészetet támogató járőrhajó 50 fős legénysége egyébként éppen fele-fele arányban oszlik meg civilek és katonák között. Az incidensre mindössze napokkal az után került sor, hogy egyáltalán felújították a kétoldalú katonai egyeztetést. Ezeket novemberben Kína azért függesztette fel, mert a Bush-kormány bejelentette: fegyvereket szállít Tajvannak mintegy 6,5 milliárd dollár értékben. - A kínai-amerikai katonai kapcsolatok továbbra is nehéz időket élnek. Várjuk, hogy az amerikaiak konkrét lépéseket tegyenek helyreállításuk és javításuk érdekében - áll az ehhez kapcsolódó pekingi nyilatkozatban.
Az ütésváltásnak mindezzel még csütörtökre sem volt vége. Peking hivatalosan tiltakozott amiatt, hogy az amerikai képviselőház előző nap - csaknem egyhangú, 422:1 arányban elfogadott állásfoglalásában - felszólította országát: hagyjon fel a tibeti nép elnyomásával, és válaszoljon a dalai láma kezdeményezésére. Ennek tárgya a Tibet-kérdés tartós rendezése. A pekingi értékelés szerint a határozat alaptalan vádakkal illeti Kínát, és durván beavatkozik az ország belügyeibe. A kongreszszus lépése arra utal: Washingtonban továbbra sem feledkeztek meg az emberi jogokról. Clinton pekingi útját ugyanis a Csendes-óceán ezen az oldalán utólag úgy értékelték, hogy az új főkülügyér ezt a kérdést meglehetősen szőrmentén kezelte - éppen abban az évben, amikor a világ a dalai láma elűzése 50., illetve a Tiananmen téri vérengzés 20. évfordulójára emlékezik.
