Solana hangsúlyozta: abban mindenki egyetért, hogy egy erős NATO mellett az EU-n belül is erős európai biztonság- és védelempolitikára van szükség. Sarkozy egyik fő érve a visszatérés mellett éppen az, hogy a teljes jogú taggá válással Franciaország hatékonyabban dolgozhat az európai védelempolitika létrehozásán, amelynek Párizs az egyik kezdeményezője - írta az MTI. Solana hozzátette, hogy a francia visszatéréssel a teljes jogú NATO-tagok közé véget ér a "megalapozatlan gyanúsítgatások vagy a mesterséges határvonalak korszaka".

Bár Franciaország a NATO alapító tagjai között volt 1949-ben, Charles de Gaulle néhai államfő 1966-ban - az Egyesült Államokkal szembeni függetlenségre hivatkozva - kivonta országát a szövetség katonai integrált parancsnokságából. Párizs ugyanakkor tagja maradt a szervezetnek, és 1995 óta valamennyi katonai akciójában részt vesz (Bosznia, Koszovó, Afganisztán). Mint az AFP hírügynökség emlékeztet, Franciaország a NATO-költségvetés negyedik legnagyobb befizetője, és ötödik helyen áll a szövetség akcióihoz csapatokat biztosító államok között. Ami pedig a közvéleményt illeti, a legutóbbi felmérés szerint a franciák 58 százaléka egyetért Sarkozy döntésével.

Noha Sarkozy megtehetné, hogy saját hatáskörben határoz, konzultálni kíván a parlamenttel is, amely a tervek szerint a jövő héten szavaz. A végső jóváhagyást pedig a szövetség 60. évfordulóján összehívott, április 3-4-i NATO-csúcs adja meg - ahol a házigazda maga Nicolas Sarkozy lesz.

Jelképes döntés

A reintegráció kevés gyakorlati következménnyel jár, Nicolas Sarkozy döntésének elemzők szerint inkább politikai és pszichológiai jelentősége van. De Gaulle bejelentése után az amerikai és kanadai katonai bázisokat bezárták francia területen, és a NATO főhadiszállása Franciaországból Belgiumba költözött át, de Párizs sosem mondta, hogy többé nem tagja a szövetségnek. A Varsói Szerződés megszűnése és Németország egyesülése után már 1990-ben felvetődött a kérdés a NATO megváltozott és azon belül Franciaország új szerepéről. Jacques Chirac köztársasági elnök már 1996-ban megpróbálkozott a katonai parancsnokságba való visszalépéssel, hogy Párizs ne csak a katonai akciók végrehajtásában, hanem azok kidolgozásában is szerephez jusson. Kísérlete azonban kudarcba fullad, mert nem tudta megszerezni a déli regionális haditengerészeti parancsnokság irányítását Nápolyban. A kudarc ellenére a közeledés folytatódott: 2004 óta a francia nemzeti lobogó is ki van téve a NATO katonai parancsnokságán a belgiumi Mons városában, ahol jelenleg 107 francia tiszt is dolgozik. Számuk a reintegrálódással várhatóan nyolcszázra emelkedik. (MTI)

Sarkozy új irányt mutat