Argentínában a pénzügyi válság "egyedi oka" a nyolcvanas évek (1989-ben 5000 százalékos) hiperinflációjának a letörésére kitalált radikális "gyógyszer", az 1991-ben bevezetett dollárral egyenértékű peso volt. Ez mindaddig eredményesnek is bizonyult, amíg a dollár nem kezdett el felértékelődni, amit automatikusan követett a peso is, miközben a konkurenciát jelentő Mexikó és Brazília leértékelt, így az argentin agrárexport drasztikusan veszített versenyképességéből, ami a GDP csökkenését hozta magával. A kormány a költségvetési hiány helyzetében a privatizációval és a kamatláb emelésével csábította az országba a külföldi befektetőket, köztük a spekulációs tőkét. Az ország külső adósságállománya megduplázódott: a GDP arányában 27-ről 51 százalékra emelkedett. (Az adósságállomány nagy részét a kötvények és a bankszektor külső tartozásai tették ki.) 2001 derekán a spekulációs támadás indult, illetve megindult a tőkekiáramlás. A pénzügyi rendszer összeomlott: 2001 decemberében bejelentették, hogy nem tudják törleszteni a külső adósságot (93 milliárd dollárt). Ezzel egy időben zárolták egy évre a bankbetéteket, csak egy kisebb összeget lehetett havonta kivenni, s akkor is csak pesóban.

Néhány hónap alatt három elnök váltotta egymást, miközben Buenos Aires és más nagyvárosok utcáin tízezrek tüntettek, törtek-zúztak. (Becslések szerint néhány hónap alatt a munkanélküliség 25 százalékra emelkedett.) Első lépésként megszüntették a peso dollárhoz kötését, kezdetben egy dollárért 1,4, majd 1,7 pesót adtak, végül az átváltás az 1:3 aránynál stabilizálódott.

A mélyrepülésnek 2003 tavaszától lett vége, s ezt már Néstor Kirchner kormánya kamatoztathatta. A leértékelődött pesónak köszönhetően az argentin export olcsó és így újra versenyképes lett, miközben az import rendkívül megdrágult. Ráadásul a szója és más agrártermékek világpiaci ára - részben Kína vásárlásainak is köszönhetően - megemelkedett. A bírálók szerint "populista" Kirchner-kormány megszigorította az adórendszert, így különadót vetett ki az agrárexportálók profitjára, s a bevételek egy részét szociális kiadásokra fordította. A GDP öt éven át szárnyalt, az átlagbérek 2002-től évente 17 százalékkal növekedtek, a munkanélküliség viszszaállt a válság előtti 8,5 százalékra. Argentína 2006 januárjában idő előtt visszafizette tartozását az IMF-nek.

Egy éve a kormány "háborúban áll" az agrártermelőkkel és exportálókkal, a vita az adó mértéke miatt van. A gondokat ezúttal az Egyesült Államokból kiinduló gazdasági válság okozza. A szója világpiaci ára lezuhant. Márpedig a szója adja az argentin export 25 százalékát, adója biztosította a kormány tavalyi adóbevételének 10 százalékát. A Wall Street Journal szerint a szójaadó tavaly hétmilliárd dollárt tett ki, amennyit a kormány a villany és a tömegközlekedés dotálására fordított.

title