Semper fi, semper fu

A "fehéringujjasokat", a "barnabakancsosokat" nem a politika, hanem a feladat végrehajtása érdekli. Oda mennek, ahová az elnök szólítja őket - most éppen Afganisztánba. Amerika egyetlen tengerészgyalogos-tisztképzőjében jártunk.

Követitek a szakaszt! - hangzik el a felszólítás, mi pedig zokszó nélkül így teszünk. Caplatunk a susnyásban, erdőn-mezőn át, szagoljuk a puskaport. A sisak ugyanúgy nem illik a fejemre, ahogy 1988-ban, Lentiben; a golyóálló mellényhez húsz évvel öregebb a derekam. Kúszni szerencsére csak ők kúsznak, lőni is ők lőnek. Ők ugyanis tengerészgyalogostisztjelöltek, mi pedig külföldi tudósítók vagyunk. Éleslövészettel egybekötött harcászati gyakorlatra voltunk hivatalosak. A helyszín a Virginia állambeli Quantico, ahol egy 260 négyzetkilométeres bázis a 40-es évek óta ad otthont - a többi közt egy FBI-iskola és egy alapkiképző mellett - a négy nagy haderőnem legkisebbike, a 201 ezer fős tengerészgyalogság egyetlen tisztképzőjének is.

- Itt hamar kiviláglik az ember jelleme, de a lemorzsolódás kevesebb mint egy százalék. Évente mintegy 1700 növendéket képzünk 26 hetes, 1600 órás programban. Sokan főiskola után, 22-24 évesen érkeznek ide, de vannak, akik megjárták már a tengerészgyalogságot vagy más haderőnemet. Mindenki túl van az alkalmasságin és az alapkiképzőn, már hadnagyként várja, hogy főhadnagyként (igen ritkán: századosként) végezhessen, és csatlakozhasson alakulatához - mondja Jeff Landis őrnagy. Megtudjuk: párban, majd tűzcsapatban, rajban, végül szakaszban gyakorolnak. Megtanulják az M16-os gépkarabély, az M2-es nehézgéppuska kezelését, elvégzik a tengerészgyalogság saját, harcművészeti kiképzőprogramját. Egyik mottójuk - "Minden tengerészgyalogos lövész!" - mutatja e haderőnem köztes helyzetét a haditengerészet és a szárazföldi csapatok között. Bármelyik itt végzett tiszt lehet majd szakaszparancsnok gyalogsági alakulatnál. - Bizonyítványuk azonban nagyon fontos további karrierjük, előmenetelük szempontjából. Én annak idején az első ötvenben végeztem a 250-es évfolyamból, és így jó lehetőségekhez jutottam. Ha valaki a seregen belül jelentkezik egy állásra, gyakran utánanéznek, hogyan is teljesített a tiszti iskolában - mondja kérdésemre Landis őrnagy. Mint megtudom, az értékelés 36 százalékban a vezetői képességeket tükrözi.

"Mert mi vagyunk a legjobbak." - Ezt a pofonegyszerű választ adja Steven Morris hadnagy arra a kérdésemre, miért éppen a tengerészgyalogosokhoz jelentkezett. Ez megfelel a tévéreklámokban is gyakran látható elitista képnek; ezekben "a kevesek, a büszkék" toborozzák a női szemet vonzó, kék kimenőruhásokat. - Én már érettebb fejjel, 28 évesen kerültem a seregbe, amikor jobban el tudtam fogadni a tekintélyt, mint kamaszkoromban - mondja az Irakot két turnusban is megjárt, 33 éves kaliforniai fiatalember, akinek a fizikai alkalmassági próbán többek között 24 perc alatt kellett lefutnia a három mérföldet (4,8 km). Mivel házas, nem kell a laktanyában laknia, az estéket-éjszakákat feleségével és három kisgyerekével tölti, úgy járhat be ide, mint egy munkahelyre. - Nem tudjuk, hová szólítanak bennünket. Az azonban ritkán fordul elő, hogy az újságból tudnánk ezt meg.

A belső beszélgetésekből már ki szokott derülni - így a hadnagy arra: tart-e a vezényléstől. Ottjártunkkor friss hír volt, hogy a nyári, 17 ezer fős afganisztáni erősítésben - amely Barack Obama elnök első csapatvezénylése volt egyben - az első, nyolcezer fős alakulatot egy tengerészgyalogos expedíciós dandár adja. A haderőnem kiemelt jellegét érzékelteti az is, hogy Obama a minap legnagyobb keleti parti bázisukon, az észak-karolinai Camp Lejeune-ben jelentette be az iraki kivonulás ütemtervét. Szavait a tengerészgyalogosok jellegzetes "Hurrá!" kiáltása fogadta. Az általában helyeslést kifejező, de a "nem"-en kívül lényegében bármit jelenthető szó eltér a szárazföldiek "Huá!"-jától, illetve a haditengerészek és az elit kommandó "Hujja!" kiáltásától.

- A mi szempontunkból édes mindegy, hogy Irak, Afganisztán, vagy valami más a feladat. Mi tiszteket képzünk, akiknek bárhol képeseknek kell lenniük feladatuk végrehajtására. Hagyományos és a lázadók elleni harcra is kiképzést kapnak - mondja George W. Smith ezredes, a parancsnok, aki a gyakorlatot is vezeti, miközben elköltjük az immár huszonhatféle ízben kapható, közte néhányban a zsidó, illetve az iszlám vallás étkezési előírásainak is megfelelő, négydolláros MRE- (melegíthető készétel) ebédünket. Kérdésre büszkén mondja: a tengerészgyalogság elsőként töltötte fel a toborzási létszámkeretet, ami szerinte nem függ össze a gazdasági válsággal. Azt ugyanakkor több hadnagy elmondja: most, amikor havonta 600 ezer amerikai kerül az utcára - ami azt is jelenti, sokan nem tudják tovább fizetni a jelzálogkölcsönt, az egészségbiztosítást - számít a biztos megélhetés.

További ösztönző, hogy a seregből állami számlán lehet továbbtanulni. Morris hadnagy például mérlegképes könyvelői képesítést akar szerezni. De azt is tudják mind: veszélyes foglalkozás ez. - Ha egy bankár téved, pénzt veszít. Ha mi, úgy már tesznek is a koporsóba - mondja egyik társa. Irakban az amerikai csapatok mintegy 4200 áldozata közül 881 aktív állományú tengerészgyalogos volt, további 130 pedig tartalékos. Idén eddig hárman haltak meg. - Vannak biztonságosabb és kevésbé biztonságos beosztások. De soha sem lehet tudni. Halad az úton mondjuk egy egyszerű sofőr, és végez vele egy rejtett bomba - így az egyik hadnagy.

Ott voltak - összesen 261 ezren - Koreában; 30 ezren haltak, illetve sebesültek meg. Leghosszabb háborújukban, a vietnamiban 13 ezren maradtak ott, 51 ezren pedig sebesüléssel tértek haza. - Akárhol járunk, hamar megértetjük, hogy nem érdemes ujjat húzni velünk. Szomáliában "fehéringujjasoknak" neveztek bennünket annak alapján, ahogy feltűrjük a tigrismintás zubbony ujját, az első öbölháborúban pedig "barnabakancsosoknak". De mindenhol megtanulták: nem érdemes belénk kötni! - mondja Landis őrnagy, miközben a tengerészgyalogosok harcművészeti bemutatóját figyeljük. Ugyancsak itt, Quanticóban található egyetlen küzdősportoktató-képzőjük, a Harcművészeti Kiválósági Központ (MACE). "Egy szellem - bármilyen fegyver" - ez a nyolc évvel ezelőtt kidolgozott oktatási program mottója. A tékvandótól a dzsiudzsicuig számos küzdősportág elemeit foglalja magában: összesen 185-féle technikát tanítanak. A program beceneve - Semper fu - a tengerészgyalogság latin jelmondatát, a Semper finek rövidített Semper fidelist (Mindig hű), illetve a kungfut egyesíti. Látjuk, hogyan kell puszta kézzel ártalmatlanná tenni szuronnyal próbálkozó vagy őrre támadó, lőfegyverrel hadonászó embert.

- A képzés három részből áll. Az első kettő a fizikai és a mentális: nemcsak megfelelő erővel kell rendelkezni, de megfelelő önuralommal tudni kell elviselni a fájdalmat is. Végül a harmadik a jellemformálás. Vannak pillanatok, amikor el kell döntenem, megölöm-e puszta kézzel az ellenfelemet, vagy jó családapaként megkímélem az életét - mondja a bemutató közben Kendall R. Mathurin kiképző törzsőrmester, aki Dominikától Franciaországig járja a világot. Harcművészetet oktat, miközben idegen országok hadseregeinek a technikáit is ellesi. - ...esetleg jó családanyaként - helyesbíti mindjárt önmagát. Még nem áll rá a nyelve: a harcoló alakulatokban a tengerészgyalogosok csak tavalyelőtt nyitottak az itt semmiképpen sem gyengébb, hanem ugyanolyan erős női nem felé.

Quantico (Virginia), 2009. március

Száznyolcvanötféle fogást tanulnak
Száznyolcvanötféle fogást tanulnak
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.