Az előző két évben meghirdetett 4212 sztrájkból "csak" 1587-et fújtak le, majdnem mindig az utolsó pillanatban. Nem csoda, hogy a lakosságnak az a benyomása: örökös sztrájk nehezíti meg hétköznapi életüket, elsősorban a közlekedésben.

Maurizio Sacconi munkaügyi miniszter szerint a kizárólag a közlekedési ágazatra vonatkozó rendelkezések lényege, hogy sztrájkot csakis 50 százaléknál erősebb képviselettel bíró szakszervezet jelenthet be, 20 százaléknál magasabb támogatottságnál a tagság 30 százalékának az előzetes csatlakozása szükséges. Kiemelt ágazatokban szintén előzetes dolgozói sztrájknyilatkozat szükséges, alapvető szolgáltatásoknál pedig bevezetik a virtuális sztrájkot - vagyis a munka nem szakad meg, a dolgozók bérüket más célra ajánlhatják fel. Tilos az utak, a vasútvonal, a repülőtér elfoglalása, a csigatempóban haladó kamionosok sem lassíthatják a közlekedést: a blokádban részt vevőket akár ötezer euróval büntethetik.

A társadalmi felekkel még egyeztetésre váró szabályozásból a kormány parlamenti többségével egy éven belül törvény lehet, annál is inkább, mivel a permanens sztrájktól meggyötört közvélemény nyomására az ellenzék és a szakszervezetek többsége is rábólintott a korlátozásra. Módszertani fenntartást egyedül jogászok fogalmaztak meg, akik szerint az 50 százalék feletti szakszervezeti támogatottság szükségességét utoljára Mussolini írta elő. Alkotmányellenességért kiált viszont a legnagyobb szakszervezet, az ötmilliós tagságú CGIL, amely április 4-re újabb országos sztrájkot hirdetett meg.

A Berlusconi-kormány egyedüli vetélytársául a CGIL-főtitkár, Guglielmo Epifani maradt. Az ellentétet a gazdasági válság mélyíti, és az ezzel járó tüntetéshullámot a kormány csírájában el akarja fojtani.

Berlusconi a brüsszeli EU-csúcson