A szudáni elnök tagadja a vádakat, amelyek között szerepel a civilek elleni szándékos támadás, fosztogatás, gyilkosság, nemi erőszak, kínzás és erőszakos kitelepítés is. A bírói testület azonban visszautasította viszont Luis Moreno-Ocampo főügyész azon keresetét, hogy a szudáni államfőt népirtással is megvádolják.

A körözésről szóló döntéssel Szudánt felszólították az elnök kiadatására. Ez nagy valószínűséggel nem fog megtörténni; ebben az esetben az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé kerül az ügy. A hágai bíróság ugyan nem kényszerítheti rá az adott országot állampolgára letartóztatására, de a parancsot elméletileg minden olyan államban végrehajtják, amelyek aláírták az intézmény statútumát. Ezek száma jelenleg 108.

A 2003-ban kezdődött darfuri konfliktus következtében több millió civil kényszerült elhagyni otthonát. A halálos áldozatok száma elérte a 300 ezret. A harcok akkor kezdődtek, amikor a fekete földművesek köreiből szerveződött fegyveresek támadtak a kormány csapataira és épületeire, azzal vádolva az ország arab vezetését, hogy szándékosan elhanyagolja Darfurt. A mélyszegénységben tengődő térségben már korábban is voltak konfliktusok a nomád arab állattenyésztők és a fekete földművesek között. A vízért és termőföldért, illetve legelőért folytatott harc a konfliktus alapja. Épp ezért sok szakértő a globális felmelegedés által kiváltott első fegyveres konfliktusként értelmezi Darfurt. A két legnagyobb lázadó csoport a Szudáni Felszabadítási Hadsereg (SLA) és az Igazság és Élet Mozgalma (Jem). Hozzájuk számtalan más csapat csatlakozott, és az évek során azok is több frakcióra szakadtak. Nem ritka, hogy konfliktusba keverednek egymással, ami nehezíti a békefolyamatot is. A kartúmi kormány katonáit és légierejét is a lázadók ellen küldte. Leghírhedtebb "eszköze" azonban a dzsandzsavíd milíciák, a lóháton támadó szabadcsapatok, akiket a kormány fegyverzett fel. Kartúm azonban nem vállalja a felelősséget a rablóbandákért, akiket azzal vádolnak, hogy szándékosan próbálják kiirtani a fekete lakosságot.

Már számtalan béke- és tűzszüneti megállapodás született, ám még átmenetileg sem hoztak megnyugvást. A konfliktus kiszélesedésével fenyegetett, amikor a Jem váratlanul átkelt a sivatagon, és megtámadta a Darfurtól több száz kilométerre fekvő fővárost. A támadást visszaverték a kormány csapatai, és azok félelmei sem igazolódtak be, akik attól tartottak: a konfliktus átterjed a környező országokra. Így elszigetelten ugyan, de tovább folyik Afrika sokak szerint megoldhatatlannak tűnő konfliktusa, amely milliók szenvedését okozza. A segélyszervezetek szállítmányai ellen elkövetett támadások is megszaporodtak, ezért a menekülttáborok élelmiszer-ellátása is akadozik.