'Itt senki sincs biztonságban'
Gázából jelenti kiküldött munkatársunk
Khaled nem volt véletlen célpont. Mostanság csak cigizik és a tévékapcsolót nyomogatja, ahogy két meglőtt lábbal fekszik gázavárosi otthonában a kanapén. Korábban tisztként dolgozott a Fatah mozgalomhoz közel álló palesztin nemzeti gárdában, amely a hadsereg feladatait látta el. Ezért is kapta a "büntetést".
Hogy pontosan mi történt vele a gázai háború alatt, a hideg lakásban sertepertélő kislánya mondja el: mindennek szemtanúja volt. A háború alatt álarcos fegyveres férfiak rontottak rájuk, és azzal vádolták az apját, hogy Fatah párti találkozókat szervez a lakásban (amit ő tagad). Még a kislány is tudta, kihez tartoznak a fegyveresek. Megpróbálták elhurcolni Khaledet, de a felesége és a szomszédok kitépték az álarcosok kezei közül. Pár óra múlva Khaled - a felesége óvása ellenére - lement kenyérért. Amikor visszaszállt a kocsijába, hat férfi lépett oda hozzá, belelőttek mindkét térdébe, és meglőtték a bal könyökét. A család azonnal kórházba szállította Khaledet, de nem mertek maradni. Újabb támadástól tartva a palesztin vörös félhold egyik kórházába szállították. Két hete jött haza a kórházból, azóta otthon fekszik a tévé előtt. Külföldön kéne megműteni a térdét, hogy újra járhasson, de ahhoz előbb meg kell nyílniuk a gázai határátkelőknek.
Khaled 2006-ban megdöbbenten tapasztalta, hogy a Hamasz nyerte a választásokat. Persze tudta, a Fatah megosztott és gyenge. - A Palesztin Nemzeti Hatóság gondatlanná vált - mondja Khaled. A Hamasznak nem volt köze a nemzeti biztonsági erőkhöz, hiszen a választások után kinevezett hamaszos belügyminiszter - a mostani gázai akcióban meghalt - Szaid Szijjam nem törődött a nemzeti gárdával. Ők továbbra is a Fatah-vezető Mahmud Abbasz palesztin elnökhöz hű elnöki gárdával dolgoztak együtt. A hamaszosok - Khaled szerint - akkor kifejezetten a gárda barakkjainak közeléből lőtték ki rakétáikat Izrael felé, hogy az izraeli válaszcsapás a palesztin katonákat találja el.
A 2007-es gázai Hamasz-puccskor a Dzsabalija menekülttáborban lévő központjukban teljesített szolgálatot. Mikor a Hamasz megtámadta őket, nem kaptak parancsot ellentámadásra az elnöktől. Az egész hihetetlennek tűnt Khalednek. Utólag úgy gondolja, ez volt Abbasz legbölcsebb döntése: több ezren haltak volna meg egy esetleges polgárháborúban. - Jasszer Arafat alatt sosem merészelt volna idáig elmenni a Hamasz - teszi hozzá. A tűzharc órákig tartott, bár sokan leadták a fegyvereiket, és leléptek. A Hamasz szabad távozást biztosított mindenkinek, aki megszabadult a fegyverétől.
Khaled megsérült a harcokban, és a Hamasztól tartva 45 napig bujkált, mígnem "amnesztiát" kapott. - Szerencsére nem ajánlottak munkát - mondja megkönnyebbülten. Viszont a Palesztin Nemzeti Hatóság, azaz a Fatah továbbra is küldi a fizetését, egy feltétellel: semmiképpen sem állhat munkába.
Azóta régi bajtársai kerülik, de nem hibáztatja őket, csak az életüket féltik. - Itt senki sincs biztonságban - mondja. Szeretné, ha az egységkormányról szóló Fatah-Hamasz tárgyalások sikerrel járnának, hiszen ez az egyetlen esély arra, hogy nyugalom legyen - véli. Ám azt mondja, semmiképpen sem menne vissza dolgozni egy esetleg közös irányítás alatt álló biztonsági erőhöz. - Nem dolgozom együtt azokkal, akik meg akartak ölni, inkább a családommal maradok - mondja szigorúan.
A régi rendszer hívei, az "ellenzék" terrorizálva érzi magát. Hiába vetem fel, hogy a Fatah uralkodása alatt két hamaszos vezető, Mahmud Zahar és Iszmail Hanija is ült palesztin börtönben, azt mondják, az más volt. - Nem lőttek lábon embereket a nyílt utcán, szabad volt tüntetni a magas árak ellen, és szabadon politizálhattunk az utcán. Ebből ma semmi sem érvényesül - mondja egy neve elhallgatását kérő Fatah-szimpatizáns.
