- Nekünk elsősorban nem pénz, és nem humanitárius segély kell, hanem az, hogy nyissák meg az övezet határait - mondja Mohammad El-Alami, gázai üzletember, a Magánszektor Koordinációs Tanácsának egyik tagja. - Már tudjuk, hogyan kell, csak hagyjanak minket végre halászni - utal "az éhező embernek nem halat kell adni, hanem megtanítani halászni" szabályra a jól öltözött, több évig Amerikában is élt üzletember. A tanács az ENSZ fejlesztéssel foglalkozó szervezetének segítségével készített felmérése szerint a gázai magánszektor 140 millió dolláros kárt szenvedett a háború következtében, hiszen az izraeli hadsereg több gyárat is lebombázott a gázai hadművelet során.

Az üzletemberek a határok megnyitása mellett garanciákat remélnek a nemzetközi közösségtől, hogy Izrael nem rombolja le a gyáraikat ismét, hiszen az állandó újraépítést anyagilag nem bírják.

Ugyanakkor a gázai üzletemberek legnagyobb gondja az övezetet sújtó blokád, hiszen lehetetlenné teszi a kereskedelmet, az alapanyagok beszerzését. - Mi nem tartozunk egyik párthoz sem. A Fatah és a Hamasz kifizeti a saját embereit, de mi hogyan fizessük ki a munkásainkat, ha a gyáraink nem működnek - panaszolja Fajszal G. Sawa, aki építési vállalkozó, cementgyár-tulajdonos. Cementgyára 2006 óta (a Hamasz ekkor nyerte meg a választást) mindössze 100 órát működött, mert nem jutottak be az átkelőkön az alapanyagok. Az üzletembereket tömörítő szervezet szerint 100 ezer ember vesztette el a munkáját, mióta a Hamasz puccsal átvette a hatalmat Gázában 2007-ben, és Izrael, illetve Egyiptom lezárta a határokat.

Nabil Abu Mualiek, aki szintén építési vállalkozó, elmondta: volt alkalmazottja, akit el kellett bocsátania, mert nem tudtam neki munkát adni. Azóta megkereste az egyik fegyveres szervezet, és fizetést adnak neki. - Gazdagabbak lettek egy kiváló mérnökkel - hívja fel a figyelmet a veszélyes tendenciára Mohammad El-Alami. Az üzletemberek azt mondják, nem tudnak nyomást gyakorolni a Hamaszra, a legutóbbi gázai hadművelet amúgy is kollektív büntetés volt, nemcsak a Hamaszra irányult. Az üzletemberek egyébként vasárnap óta együtt várnak arra, hogy megkapják a kilépési és belépési engedélyt Egyiptomtól, hiába. Az engedélyek elintézése a ramallahi palesztin hatóság dolga lett volna. Az üzletemberek azt mondják: nem feltételezhetnek rossz szándékot, de bírálják a palesztin hatóságot, amiért nem intézte el az engedélyeket. Burkoltan azt feltételezik: a palesztin hatóság ki akarja sajátítani a gázaiak képviseletét.

A nemzetközi közösség kilencszázmillió dollárt tervezett odaítélni a Gázai övezetnek, ám nem szeretné, ha a területet felügyelő Hamasz radikális szervezet irányítaná a pénz elosztását. Így az újjáépítés egyik feltétele az lett, hogy létrejöjjön az egységkormány a Hamasz és a palesztin hatóságot domináló Fatah között. Hillary Clinton amerikai külügyminiszter minapi bejelentése, miszerint ennek az egységkormánynak is meg kell felelnie a közel-keleti békefolyamat fölött bábáskodó kvartett feltételeinek, azaz el kell ismernie Izraelt (amire a Hamasz nem hajlandó), megkérdőjelezi a pénz és segély eljuttatását a területre. Clinton kijelentése miatt Gázában Tony Blair, a kvartett képviselőjének látogatását is jelentéktelennek ítélik. Ám, mint a gázaiak hangsúlyozzák: az átkelők megnyitása az elsődleges szempont.

Az újjáépítés megkezdésének feltételei teljesíthetetlennek tűnnek. A gázaiak úgy érzik, lassú halálra ítéltettek.

Gázából jelenti kiküldött munkatársunk