Most már mindenki belátja, milyen súlyos hibát követett el öt évvel ezelőtt az akkori oktatási miniszter. Az azóta a politikai süllyesztőben eltűnt Estelle Morris döntése alapján a tárca eltörölte a kötelezettséget, hogy a tizenhat éves korban esedékes előérettségi, a GSCE vizsgatárgyai között legalább egy idegen nyelvnek lennie kell. Nagy-Britannia azóta csatlakozott ugyan a hivatalos európai célkitűzéshez, hogy minden iskolásnak legalább két külföldi nyelvet kell tanulnia, de az eredmény - egyelőre - szánalmas.

A The Times című napilap, miután az Európai Bizottság riadót fújt az angol anyanyelvű tolmácsok vészesen fogyatkozó száma miatt, maga is riasztó statisztikát közölt. A franciául és németül tanuló diákok száma 2001 óta közel a felére csökkent, noha már akkor sem volt túl magas (347 ezer, illetve 135 ezer). Jelenleg összesen 610-en tanulnak germanisztikát az egyetemeken. Igaz, növekszik a spanyolul, törökül, arabul, urduul, fársziul, kínaiul és japánul gagyogók száma, felismerve, hogy több fantázia van abban, ha nem a szomszéd országok nyelvével igyekeznek zöldágra vergődni.

Külön nehézség, hogy az ingyenes állami iskolák kevésbé vannak felkészülve tanerővel az idegen nyelvek oktatására, mint anyagilag jobban eleresztett, fizetős magán megfelelőik. Ennek enyhítésére a dél-angliai patinás tengerparti város, Brighton iskoláiban nemrég érdekes újdonságot vezettek be. Jelképes összegért foglalkoztatják a közeli Sussex Egyetemen tanuló külföldi diákokat, hogy anyanyelvükön - képzett pedagógusok mellett asszisztálva - fejlesszék a középiskolások beszédkészségét.

Feltehetőleg nem általános brit születési rendellenesség a nyelvtehetség hiánya: a britek egyszerűen el vannak kényeztetve. Akárhová is utaznak a világban (főleg a Szajnán túl), legalább egy bizonyos szinten mindenütt könnyen megértetik magukat. Állítólag a fiatal európaiak hatvan százaléka beszél angolul, és egyre gyakrabban így kommunikálnak egymással a különféle nációk multinacionális intézményeknél vagy vállalatoknál dolgozó szülöttei.

A nyelvtudás hiányának komoly következménye, hogy csökken a brit munkaerő versenyképessége külföldön. Gyakran hivatkozik a sajtó a Konzervatív Párt korábbi elnöke, Lord (Norman) Tebbit nagy mondására, hogy a munkanélküliek "pattanjanak fel kerékpárjaikra", ha állást akarnak találni. A britek azonban vonakodnak az EU-ban, a világ legnagyobb egységes munkaerőpiacán szerencsét próbálni, mert attól tartanak, hogy nem tudják megértetni magukat. Míg a szigetországból évente kétszázezren kerekednek fel külföldi munkavállalásra (ha lehet, melegebb, naposabb égtájakra), addig a másik irányból 374 ezren kopogtatnak be.