Angoltolmácsokra vadászik az EU
Vérszegény és meglehetősen propagandaízű kisfilmmel sikerült előrukkolnia az Európai Bizottság tolmácsolási főigazgatóságának. A YouTube videomegosztó oldalra feltett hatperces mű (Interpreting for Europe... into English) célja minél több fiatalt meggyőzni, hogy a szinkrontolmácsolásnál nincs is mesésebb karrier.
A gond csak az, hogy ezt egyre kevesebben vélik így. Mint a brüsszeli bizottság segélykiáltásából kiderül, az EU-intézményekből az angoltolmácsok fele nyugdíjba vonul az elkövetkező tíz évben, az utánpótlás pedig lassan csordogál. Ha nem változik sürgősen a helyzet, előbb-utóbb találkozókat kell lemondani.
Jóval nagyobb a baj, mint amikor a 2004-es bővítés után olyan "egzotikus" nyelvekhez kerestek tolmácsokat, mint a lett, az észt vagy a máltai. Ha ugyanis az angolra fordítást nem tudják megoldani, ez teljesen ellehetetleníti az unió működését. Nemcsak azért, mert angoltolmácsolásra minden egyes tanácskozáson szükség van, hanem azért is, mert az angol az EU-ülések egyik legfontosabb hídnyelve.
A bábeli zűrzavar alapvető kelléke a hídnyelv. Amikor - például - görögül, finnül vagy bolgárul szólal fel valaki, a tolmácsok többsége nem közvetlenül ezekről a nyelvekről fordít (a kis nyelveket kevesebben értik), hanem angolról, németről, franciáról vagy olaszról. Ezt hívják áttételes tolmácsolásnak. (A hídnyelveken dolgozó tolmácsoknak arra is ügyelniük kell, hogy gyorsan és egyszerű mondatokban fogalmazzanak, hiszen a kollégák is rájuk támaszkodnak.)
Kampánylavinát indít tehát az Európai Bizottság, amely még az idén francia- és német-, jövőre olasz- és hollandtolmácsokat is próbál magához édesgetni. A videoklipgyártás mellett egyetemekkel veszik fel a kapcsolatot, és állásbörzéken is igyekeznek népszerűsíteni ezt a pályát.
Ám hiába riogat az unió súlyos tolmácshiánnyal, ha Nagy-Britannia és Írország egyetemein még a sima nyelvtanfolyamokra is lasszóval kell fogni a résztvevőket - nem beszélve a sokkal magasabb tudást igénylő tolmácsképzésről. Egyre kevesebb fiatal fárasztja magát nyelvtanulással, mondván: angolul úgyis mindenki beszél. Márpedig csak az EU-nak háromszáz angol anyanyelvű, profi tolmácsot kellene találnia a következő évtizedben, miközben más intézmények (és vállalatok) is egyre több újoncot elhalásznak az unió elől.
Megkongatta a vészharangot az Európai Bizottság fordítószolgálata is. A tagállamok - és ezzel a hivatalos nyelvek - számának növekedésével írásban szintén felértékelődött az angol, mint közös nyelv: az elmúlt öt évben 45 százalékkal megugrott az angolra fordítás iránti igény. Csakhogy a pályázatokon sosem lelnek elég megfelelő jelentkezőre, a létszámhiány ezért egyre aggasztóbb.
A világ legnagyobb tolmácsszolgálatának számít a brüsszeli főigazgatóság, amely naponta átlagosan hatvan találkozón biztosítja, hogy a résztvevők megértsék egymást. Ehhez nem elég az 550 saját tolmács: nap mint nap három-négyszáz szabadúszót is foglalkoztatnak. Tavaly összesen 128 millió eurót (38 milliárd forintot) költöttek tolmácsolásra, és a hatékony munkához a jövőben sem az eurók hiányoznak majd - hanem a tolmácsok.
