A meghívás szimbolikus jelentőségű, amellyel az USA azt jelzi Tokiónak, hogy az egyik legfontosabb kétoldalú kapcsolatának továbbra is a japán-amerikai viszonyt tartja.

Obama várhatóan a világgazdasági válság leküzdésére és a klímaváltozás elleni harcra kér - többek közt pénzbeli - hozzájárulást a japánoktól, valamint szorgalmazza, hogy Tokió vállaljon nagyobb szerepet Afganisztánban. Ezekkel kapcsolatban Aszo japán miniszterelnök ígéreteket ugyan tehet, de nagy a valószínűsége, hogy a megvalósítás a közeljövőben egy új japán vezetőre hárul majd.

Aszo az utóbbi idők egyik legnépszerűtlenebb japán politikusa. A legutolsó közvélemény-kutatások szerint a miniszterelnök elfogadottsága tíz százalék körüli, és a japánok negyven százaléka azt szeretné, ha lemondana. Sokak szerint erre sor is kerül majd az áprilisban kezdődő pénzügyi év költségvetésének elfogadása után.

Aszo Taro

Aszo szemére vetik, hogy még mindig nem sikerült hatékony intézkedési tervet kidolgoznia a gazdasági válság leküzdésére, amelynek negatív hatását a japánok egyre jobban érzik. A napokban pedig az ő nyakába varrták a római G7 pénzügyi csúcson bódultan nyilatkozó pénzügyminiszterének botrányát, majd lemondását. Saját pártjában, az ötvenöt éve lényegében megszakítás nélkül kormányzó Liberális Demokrata Pártban is egyre többen szólalnak fel ellene.

A szigetország lakossága az ellenzéki Japán Demokrata Párt vezetőjét, Ozava Icsirót Aszónál alkalmasabb vezetőnek tartja. Ezzel kapcsolatban jelzésértékű, hogy Hillary Clinton amerikai külügyminiszter a múlt héten Tokióban Ozavával is találkozott, talán éppen azért, hogy az amerikaiak biztosítsák: a japán ellenzék hatalomra kerülése esetén is kis távolság maradjon a Csendes-óceán két partja között.