Halál élőben
A műsorvezető félbehagy egy mondatot, hallja, hogy a mellette ülő riporter a telefonba beszél, elnézést kér a nézőktől, és átadja a szót kollégájának, aki közli, hogy dr. Ezzeldeen Abu al-Aish telefonált a Gázai övezetből, percekkel ezelőtt eltalálták a házát, kihangosítja, hogy a nézők is hallják. - Senki sem tud idejönni, ó, Istenem! - a riporter innen kezdve folyamatosan kommentálja a telefonbeszélgetést, mesél a nyolcgyerekes orvosról, aki korábban egy izraeli kórházban dolgozott.
- Ki sérült meg? - kérdi tőle. - A lányaim... Istenem! - kiabálja héberül az orvos. - Mondd meg, hol vagy, hogy tudjanak küldeni elsősegélyt - kéri a riporter. - Szeretném megmenteni őket - üvölti sírva az orvos -, de nem lehet, meghaltak, a fejüket találták el... Mit vétettünk, Allah, mit vétettünk?
A képen a riporter. Másodpercenként hármat pislog, száján veszi a levegőt, tekintete a mobiltelefon és az asztal között cikázik. Ha eszébe jut, hogy ez a lehető legjobb, ami történhet a műsorral és a nézettséggel, hogyan néz este tükörbe; ha nem, vajon profi televíziós-e? Keményebb kérdés még a haditudósítók tudathasadásánál is: minél több a halott, annál erősebb a reflektorfény; ugyanakkor küldetést teljesítenek, hiszen többek között ma már miattuk nem mondhatja a világ egy-egy vérengzés után, amit sokáig mondhatott: "nem tudtunk róla..."
Az orvos kihangosított zokogása alatt a riporter kéri, hogy, ha bárki látja vagy hallja az adást a hadseregben, keressék meg a férfi házát ennél és ennél a kereszteződésnél. Azzal elnézést kér a nézőktől, mondván, ki kell mennie, nem teheti le a telefont. Egy kamera követi, amint kisétál a stúdióból, telefonál, és elintézi, hogy azonnal mentők érkezzenek a helyszínre az orvos sebesült gyerekeiért. Sikerrel jár, a palesztin mentők a háború idején most először egészen az egyetlen gyalogos-határátkelőig jutnak, innen a két sebesültet izraeli mentők viszik tovább, majd helikopterrel szállítják Tel-Avivba.
A szűk egy hónappal ezelőtti tragédia képei és az élő telefonbeszélgetés bejárta a világot, legutóbb a BBC 1 Panoráma című nagy múltú riportműsora mutatott részleteket. A brit közszolgálati csatorna Közel-Keletért felelős szerkesztője, Jeremy Bowen találkozott az orvossal, elment a lakásába, megmutatta, hol haltak meg a lányai, megkérdezte Meir Sitrit izraeli belügyminisztert, hogyan történhetett, ő elmondta, hogy közvetlenül a ház mellett volt a Hamasz egy rakéta-kilövőállása, a riporter elkísérte az orvost a temetőbe, végül összehozta két izraeli barátjával. Szerintük elkerülhetetlen volt a háború, hiszen nyolc éven át lőttek Izraelre rakétákat a Gázai övezetből, előfordult, hogy egy nap 18-at. Az orvos szerint a Hamaszt és a palesztin népet nem szabad összekeverni, ez utóbbi pontosan ugyanazt akarja, mint az izraeliek, hogy a gyerekeik biztonságban élhessenek.
