A koalíciókötést nehezíti, hogy a Cipi Livni vezette Kadima azon az áron kötne békét a palesztinokkal, hogy Izrael átengedi nekik a megszállt Ciszjordánia egyes nagyobb részeit. Netanjahu viszont a béketárgyalásokon nem a területi kérdésekre helyezné a hangsúlyt, hanem a palesztin gazdaság megerősítésére.

Netanjahu 1996 és 1999 közötti miniszterelnöksége idején ellentétbe került az akkori Clinton-kormánnyal, de végül engedett az Egyesült Államok nyomásának, és Hebron ciszjordániai város egyes részeinek ellenőrzését átengedte a palesztinoknak. A Likud-vezető nem zárkózik el azelől, hogy létrejöjjön egy palesztin állam, de szerinte annak csak korlátozott hatalma lehet, és fegyvertelennek kell lennie. Netanjahu ragaszkodik ahhoz, hogy terjeszkedjenek a ciszjordániai zsidó lakótelepek (ebben egyetért vele a Kadima), ami ellentétes az USA elképzelésével.

A parlamenti választásokon a Kadima 28 képviselői helyet szerzett, a Likud csak 27-et - de ez utóbbi a különböző jobboldali pártokkal együtt 65 mandátumra számíthat a 120 fős kneszetben. A Munkapártnak 13 képviselői hely jutott. Ha Netanjahunak sikerülne egy centrum felé nyitott kabinetet létrehoznia, nem válna a szélsőjobboldal túszává. (MTI)

Lieberman amerikai szenátor és Netanjahu kijelölt izraeli kormányfő nyilatkoznak a katonai rádiónak R