Fortocska a világra
A lap azonban működik, és publikálja a hatalommal szemben kritikus cikkeit, amire az évek előrehaladtával egyre kevesebb példa van az orosz sajtóban.
- A sztálini éveket kivéve a szovjet hatalom mindig nyitva hagyott néhány kisablakot a világra. Ilyen "fortocska" volt Brezsnyev alatt a Lityeraturnaja Gazeta, a főszerkesztő rátermettségétől függően a 10 milliós Izvesztyija, vagy a mára bulvárlappá vált Komszomolszkaja Pravda a maga 23 milliós példányszámával - adja meg a történelmi magyarázatát a Novaja Gazeta főszerkesztő-helyettese annak, hogyan lehetséges, hogy a hetilap egyáltalán még létezik.
Vitalij Jarosevszkij szerint nincs ez másként a modern Oroszországban sem: szükség van a szólásszabadság néhány kirakatára. - Sajnos a hasonlóság nagyon sok a szovjet érával, pedig a hatalom által zavarosnak csúfolt kilencvenes években valódi önálló erőként működhetett a sajtó. Akkor nem hittem volna, hogy tíz év múlva ide jutunk. Voltak alternatívák, igazi viták a média minden ágában. Aztán 2001-ben az NTV elleni akcióval megindult a televízió bedarálása - idézi fel Jarosevszkij. Vlagyimir Putyin elnökké válása után a televízió lassanként teljesen a Kreml befolyása alá került. A 100, illetve 80 millió embert elérő két állami csatorna, majd a 60 millió nézőhöz eljutó NTV teljes kontrollja után már nem volt szükség a nyomtatott sajtó és a rádió totális ellenőrzésére, így itt megőrizhette saját hangját néhány orgánum. - Nem értékeljük túl a jelentőségünket, hetente összesen 260 ezer példányban jelenünk meg, ez csepp a tévé tengerében - vélte a főszerkesztő-helyettes.
Igaz, a lap átlagos olvasója 25-45 év közötti, politikailag aktív, így a csepp valójában több önmagánál. - Az általános meggyőződés az, hogy ha a lap példányszáma egymilliós lenne, akkor komoly gondjai támadnának. Így azonban a Kreml nem avatkozik nap mint nap a munkánkba. Putyin jól akar festeni a Nyugat szemében, így egyszerűbb tűrni a lapot, mint magyarázkodni a megszüntetése miatt.
Az újság munkatársainak meggyilkolása azonban arról tanúskodik, hogy a Novaja Gazeta a Kreml tűréshatárának a szélén áll, bár Jarosevszkij nem hiszi, hogy a támadások legfelsőbb utasításra történtek volna. Azonban az, hogy sem Politkovszkaja, sem Markerov, sem Baburova meggyilkolását nem ítélte el a vezetés, aggasztó. Putyin még elnökként, elutasítva, hogy állami szervek lennének érintettek Politkovszkaja halálában, kijelentette, hogy az újságírónő halála többet árt a Kremlnek, mint a megjelentetett cikkei.
A tavaly hivatalba lépett Dmitrij Medvegyev pedig egyetlen szót sem ejtett nyilvánosan a januári kettős gyilkosságról. Az új elnökre azonban mégis a változás forrásaként tekint Jarosevszkij. - Óriási dolognak tartom, hogy a múlt héten Medvegyev fogadta a főszerkesztőt és Mihail Gorbacsovot. (Az utolsó szovjet pártfőtitkár 2006 óta tizedrészben a lap tulajdonosa.) Putyin alatt ilyen találkozó elképzelhetetlen lett volna. - A Kreml által kezdeményezett egyórás találkozóból a lap második embere úgy látja, hogy Medvegyev valóban kíváncsi volt a véleményükre. (Gorbacsov felvetésére az elnök ekkor jelentette ki, hogy azért nem szólt nyilvánosan a gyilkosságról, mert ezzel nem akarta befolyásolni a nyomozás menetét.) - Azt hiszem, Putyinnak nagyon nem tetszett ez a találkozó, ő elutasít mindent, amit a lap és olvasói képviselnek.
A tűrés és a tiltás határán ingadozó 15 éves lap létezéséhez azonban az olvasókon kívül befolyásos támogató is kell. - Gorbacsov számunkra pajzs és villámhárító, ráadásul régi barátunk, aki a lap indításában is segített. Részleteket nem tudok, de ha kell, a tekintélyét is beveti magas körökben a lapért - mondja a főszerkesztő-helyettes. Az 51 százalékban szerkesztőségi tulajdonú lapot Gorbacsov mellett 39 százalékban Alekszandr Lebegyev birtokolja. Az ötvenéves milliárdos üzletember - a nyolcvanas években a titkosszolgálat munkatársa - adja a lap költségvetésének több mint felét. - A cégeket a Kremlhez közeli körök igyekeznek lebeszélni a hirdetésekről, de törekszünk arra, hogy növeljük ezeket a bevételeket. - Jarosevszkij nem zárja ki, hogy Lebegyevet leállítva a Kreml nehéz helyzetbe hozhatná a lapot. - De előtte is működtünk, nem adnánk könnyen magunkat - mondja meggyőződéssel, miközben Politkovszkaja szobája felé haladunk. A néhai újságírónőre asztala körül fotók és könyvei emlékeztetnek.
- Komolyan tartottam attól, hogy Anna halála után sokan itthagyják a szakmát és a lapot. De egy munkatársunk sem ment el, sok a fiatal jelentkező is - Jarosevszkij a "Nem félünk" feliratú, gyászkeretes különszámra mutat. - De naivak sem vagyunk. A lap belvárosi, kopottas szerkesztőségi folyosójának végén egy színesre pingált orrszarvú áll. Jarosevszkij megáll a szobor előtt. - Azt hiszem, ilyen a lapunk is. Nagy, erős, makacs, de nem vérszomjas.
Még ha sok is körülötte az orvvadász.
Felmentette az Anna Politkovszkaja újságíró meggyilkolásában való részességgel vádolt személyeket pénteken a moszkvai körzeti katonai bíróság, nem vizsgálva Politkovszkaja családjának az okozott erkölcsi kár fejében támasztott tízmillió rubeles követelését. Ugyanakkor a bíróság elismerte Szergej Hadzsikurbanov, valamint Ibrahim és Dzsabrailov Mahmudov felmentett vádlottak jogát a rehabilitációra, ami anyagi kártérítést is jelenthet.
