Az izraeli államfő péntek délelőtt hiába győzködte külön-külön a két nagy párt vezetőjét, Netanjahut és Cipi Livni külügyminisztert, a centrista Kadima vezetőjét: alakítsanak egységkormányt, különben zsákutcába kerülhet a békefolyamat a palesztinokkal. Livni már csütörtökön is jelezte: "nem arra kapott felhatalmazást a szavazóktól a Kadima, hogy egy szélsőjobboldali kormánykoalíciót legitimáljon". Bár Livni és különösen az Iszrael Beiteinut vezető Avigdor Lieberman nagyon eltérően állnak a palesztinokkal való tárgyalás kérdéséhez (Lieberman az annapolisi béketárgyalási folyamat elindítása miatt lépett ki az előző koalícióból 2008-ban), a Kadima vezetője elsősorban a vallásos Sasz és a többi, telepeseket is tömörítő szélsőjobboldali pártokkal nem kíván egy kabinetben szerepelni.

Netanjahu a kormányalakítási megbízás átvétele után széles nemzeti egységkormány létrehozására hívott fel a Kadima és az Ehud Barak védelmi miniszter vezette Munkapárt részvételével. Netanjahu szerint Izrael komoly kihívásokkal néz szembe, egyrészt a gazdasági válság miatt, másrészt, mert mint mondta, "az iráni terrorizmus északról és délről is közrefog minket" - utalva a palesztin Hamaszra és a libanoni Hezbollahra.

A Likud elnökének felkérésével Peresz szakított azzal az izraeli hagyománnyal, hogy a legerősebb parlamenti párt vezére kap megbízást a kabinet megalakítására. Bár az előre hozott parlamenti választásokon a Kadima 28 mandátumot szerzett, eggyel többet, mint a Likud, ezzel együtt az utóbbinak van esélye arra, hogy kisebb, vallásos és szélsőjobboldali pártokkal kormánykoalíciót hozzon létre. Ez azonban megköti majd Netanjahu kezét a palesztinokkal való tárgyalási folyamatban. A Hamasz szóvivője, Favzi Barhum úgy értékelte Netanjahu jelölését a Reutersnak, hogy a "ez nem a biztonság, a béke és a stabilitás irányába mutat". A Mahmud Abbasz vezette Palesztin Hatóság pedig jelezte: csak akkor tárgyal az izraeli kormánnyal, ha Netanjahu elkötelezi magát a béke mellett.

Netanjahunak nagy elégtétel lehet Peresz felkérése. "Bibi" 2005-ben, pár nappal a gázai kivonulás előtt lépett ki az Ariel Saron vezette kormányból: nem értett egyet az egyoldalú "elszakadással" (bár korábban mellette szavazott a parlamentben), mert szerinte az megerősíti a Hamaszt. Igaza lett, s az utóbbi években egyre nőtt a népszerűsége. Pedig amikor Saron megalapította a Kadimát, s Netanjahu átvette a Likud vezetését, egyedül, elég magányosan próbálta meg öszszefogni a jobboldalt. Az 59 éves, Amerikában tanult politikus 1996 és 1999 között már volt miniszterelnök, s ezalatt nem volt túl jó a viszonya Bill Clinton amerikai elnökkel. Elemzők úgy vélik, a közel-keleti megbékélést és a palesztinokkal való kiegyezést sürgető Obama-adminisztrációval is rázós lesz a kapcsolata. Netanjahu amellett érvel, hogy gazdaságilag kell megerősíteni Ciszjordániát, mielőtt a palesztin állam létrejöttéről szó lehetne. Netanjahu korábban sikeres pénzügyminiszterként is tevékenykedett: a szociális juttatások visszanyirbálásának és a szabad piac uralmának volt a híve.

Netanjahu (balról) átveszi a kormányalakítási megbízást Peresz elnöktől